Megújult a sárospataki díszterem

A Tiszáninneni Református Egyházkerület életében kiemelten fontos esemény zajlott a hónap elején: április 2-án hálaadó ünnepség keretében adták át Sárospatakon a megújult kollégiumi könyvtárat. Csomós József püspök és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere aznap Göncön aláírta a Károlyi Gáspár Program szerződését, amely több éven keresztül anyagi forrást biztosít Gönc és Vizsoly egyházi ingatlanjainak turisztikai célú fejlesztéséhez.
Az egyik legjelentősebb protestáns vonatkozású, kormányzati támogatással megvalósult értékmentő beruházás lezárását jelentette a sárospataki ünnepség. Az alkalmat a felújított díszteremben tartották, amely az érdeklődők nagy száma miatt szűknek bizonyult.

Örökségünk – Somogyország Kincse címmel ismerték el a műemléket

Kegyelet mindenkinek jár, még annak is, aki bűnökkel terhelten élte az életét, de dicsőség már nem – visszhangzik bennem Jókai Anna gondolata, amikor betérek a kaposvári Keleti temető melletti Jézus Szíve-, ismertebb nevén a Hősök templomába. A dicsőség a hősöké, akik életüket adták a hazáért; hiába várta őket vissza a család a háborúból. A bánatos anya- és feleségarcokra végleg ráfagyasztotta a mosolyt a szomorúság. A gyermek pedig csak később ébredt tudatára: édesapja elesett a fronton, s vélhetően jeltelen sírban alussza örök álmát. A végtelen hómező fogadta be testét, de lehet, hogy csontjait elmosta a Don…

Budapesten, az egyik Múzeum körúti antikváriumban bukkantam rá az ötképes miskolci lapra, amely Barasits János, az egyik legnagyobb országos képeslevelezőlap-kiadó műhelyében készült (Budapest, Kertész utca 46.). A cég a harmincas években élte virágkorát, a Barasits-féle képeslapok igen népszerűek voltak ebben az időben.

Ismét filmen Jézus élete

A napokban bemutatott Noé filmmel összefüggésben jelent meg a világhálón egy hír, mely szerint egyes arab államokban nem fogják levetíteni. Noé ugyanis egy a próféták közül, így semmi módon nem lehet őt ábrázolni. A kereszténység történetében is felmerült az ábrázolhatóság kérdése (a VIII– IX. század között), melyre végül egyértelmű válasz született. Mivel a Szentháromság második személye megtestesült, ezért készíthető róla képmás. Az ószövetségi képtilalomra hivatkozva a reformáció ismét elvetette a bibliai szereplők ábrázolását – akár szoborról, akár festményről legyen is szó –,ám az ortodox és a katolikus álláspont ebben a kérdésben szemernyit sem változott. A Jézus életét feldolgozó filmekkel kapcsolatban azonban időről időre újra felvetődik, vajon helyes-e a Megváltót bevinni a mozikba. És ha igen, akkor hogyan? Azért aktuális ismét ez a kérdés, mert immár nálunk is látható Christopher Spencer Isten Fia című filmje.

Még egyszer a Noéról

Nem tehetek róla: a nagyszabású bibliai filmadaptációk többségét unom. Az, ami a Szentírásban olvasva élő és izgalmas, a filmvásznon legtöbbször üres szépelgéssé válik, megspékelve az álomgyártól megszokott hamis grandiózussággal. Nem véletlen, hogy évtizedes ciklusokban érkezik el újra és újra a bibliai filmek divatja, s bár születnek remekművek, azok különös kivételként inkább a szabályt erősítik. Mivel ilyesféle kivételnek ígérkezett, nagy kíváncsisággal vártam Darren Aronofsky Noé című filmjét.