Jézus a Szentlelket így nevezi: „másik Ügyvéd, másik Védelmező” (Jn 14,16). A magyar fordításban ezt a megnevezést általában Vigasztalónak fordítják, azonban a szó elsődleges jelentése: ügyvéd, védő (görögül paraklétosz, szó szerint „valaki mellé hívott személy”, pártfogó, ügyvéd; vö. a latin advocatus kifejezéssel). Eddig Jézus védelmezte a tanítványait, óvta őket a Gonosztól, tanította, vezette őket. Mostantól Jézus egy másik pártfogót küld melléjük, a Lelket.

Katekézis a liturgiáról

Tudjuk jól, hogy hiteles akkor lehet istentiszteletünk, ha az ott ünnepelt titok utat talál mindennapi életünkbe, és viszont: ha életünk helyet kap a templom terében.

Amikor a zsinat az Eucharisztiáról beszél, háromféleképpen írja körül, amit Jézus az utolsó vacsorán átadott nekünk: az odaadás szentsége (sacramentum pietatis), az egység jele és a szeretet köteléke.

Az odaadás szentsége: hiszen a szentmisében újra és újra megvalósul Jézus radikális és szeretetből való teljes odafordulása az Atya felé, és az emberek iránti szenvedélyes szeretete, amely egészen a halálig, a kereszthalálig vitte őt. Így válik élete újra és újra áldozattá, és bennünket is egyre inkább arra hív, hogy önmagunktól elfordulva a szeretetből fakadó odaadás útját járjuk.

Szent apostolok, imádjátok a kegyelmes Istent, hogy ajándékozzon bűnbocsánatot a mi lelkünknek! Így szól görög katolikus egyházunkban a csütörtöki tropár az apostolok tiszteletére. Az ének nagyon hatásos, és rövidsége ellenére is rendkívül fontos dolgokat mond el nekünk.

Énekünk az apostolokat szentnek nevezi; nem elégszik meg azzal, hogy jelző nélkül szólítsa meg őket. A szentekről már a legkisebb hittanos gyermek is tudja, hogy ők Isten barátai. Az apostolok is azok. Sőt, ők Jézus barátai és választottai voltak (Mt 10,1–4). S a mennyei dicsőségben most is azok.
Ennek tudatában mi is bátrabban merjük énekelni a himnusz következő részét: imádjátok a kegyelmes Istent. Igen, az ő imádságuk hatásos lehet Isten színe előtt, sokkal hatásosabb, mint a miénk. A mi imádságaink ugyanis mindig „földiesek”, sosem tudjuk úgy beleadni önmagunkat, mint az angyalok vagy a már üdvözült szentek.

Katalán nemzetiségű, mélyen vallásos családba született 1905. május 29-én, Manresában. Szülei nagy hangsúlyt fektettek gyermekeik keresztény nevelésére. Két nővére is szerzetes lett. Pere fiatalon a helyi gyógyszertárban dolgozott segédként, és a tulajdonos, Josep Balaguer biztatta, hogy folytassa tanulmányait a gyógyászat terén.