Jézus mennybemenetelének eseményét elmondja Máté, Márk (16,19) és Lukács (24,50– 51) evangéliuma, valamint az Apostolok cselekedetei (1,9–11). Amit e könyvek szerzői leírtak, az persze Jézus mennybemenetelének csupán a jele volt, mely megadatott az apostoloknak. E jel megfelelt az emberiség akkori világképének, amely szerint a „mennyek országát” a felhők és a csillagos ég felett elhelyezkedő területnek gondolták, ahol Isten és angyalai közvetlen jelenléte tapasztalható. Jézus mennybemenetelének lényege azonban ennél sokkal mélyebb értelmű valóság, amely abban áll, hogy Jézus megdicsőült emberi valósága testestül- lelkestül behatol Isten létterébe.

Katekézis a liturgiáról

A liturgiában az egyház a Szentírást tiszteli, és Isten Igéjét hirdeti. Nézzük ennek jellemző példáit! Az ünnepélyes körmenetben a diakónus vagy a pap egyes miséken felemelve viszi a Szentírást a templom szentélyébe, majd ott nagy tisztelettel és gyengédséggel az oltárra fekteti. Az evangélium meghirdetésének kezdetén a diakónus vagy a pap – aki nem felolvassa az adott szövegrészt, hanem Jézus Krisztus nevében és személyében meghirdeti azt mint az örök élet jó hírét – megtömjénezi a könyvet, a meghirdetés után pedig megcsókolja azt, vagyis Jézust magát.

Miután Jézus Krisztus áldott szenvedése, megváltói halála és dicsőséges feltámadása révén végbevitte megváltásunk művét, „sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent” (ApCsel 1,3) az apostoloknak. Aztán húsvét után a negyvenedik napon megtörtént a „mennybemenetele”. Görögkatolikus egyházunkban ezt az eseményt a legnagyobb ünnepek között tartjuk számon, és a napján ünnepeljük meg, vagyis mindig csütörtökön. Az ünnep fő éneke, a tropár lépcsőzetes emelkedéssel hirdeti a nagy eseményt, majd a lezárása különösen is kiemeli a lényeget.

Az Alapítások könyvében Avilai Szent Teréz gyakran említ egy laikus nővért, akit munkatársának nevez. Ana García Manzanas egy Avila közelében levő faluban, Almendralban született, 1549. október 1-jén. Egy tehetős parasztember legkisebb lánya volt. Tízéves volt, amikor szülei meghaltak pestisben – ekkor vége lett gondtalan gyerekkorának. Testvérei nevelték tovább, nem tanulhatott, a juhokat kellett legeltetnie. Néhány évvel később férjhez akarták adni, de ő tiltakozott a terv ellen. Már korán eldöntötte, hogy szerzetes lesz. Többször álmodott egy szerény házban élő közösségről, és egyszer álmában inni kért a nővérektől, akik különlegesen tiszta vizet adtak neki. A plébánosa elküldte Annát az avilai Szent József-kolostorba, amely az első kármelita kolostor volt Teréz reformja óta.