Zarándoklás időben, időn kívül
Az idő a tavasz, a nyár, az esztendő. Gyalogtúrával vagy autóval, divatosabban motorkerékpárral. Esetleg leszállni a stílusos kék autóbuszról, és megkeresni a legmagasabb, „felhő- sisakos” tornyot.
Van ilyen, nem messze, a gyalogos mezőn túl: Pásztó Szent Lőrinc-templomának tornya. Mögötte mélyzöld hegygerincek, várak és víztározó. Hat-hét kilométer háromszögben kanyarog az út, melyet a magas torony lezár. És kiindulópontja is a kistájnak, amelyben mégis századok férnek meg egymáson és egymás után, ahogyan az építészet meghagyta. Két szögpontján is két templom, Köpenyes Mária-falképpel. Középen virágos búcsújáró hely. A nevek így következnek: Szőlős, Maconka, Szentkút, Cserhát- és Mátra-ölelésben. A hegyek itt védőfalak, amint az oltalmazó Mária köpenye. A XIV., XV. és XVIII. század találkozik azzal a spiritualitással, amelyet századunk sem törölhet ki a történelemből és a népi lelkiségből. Az időtlenséget meg végképp nem; a kereső ember nyugtalanságait: egyre közelebb kerülni „a csillagok Teremtőjéhez”.