Mozaik

Igen ritkán találnak Magyarországon olyan emléket, amelynek létrejötte a VIII–IX. századra tehető. A zalavári régészeti ásatásokon most egy olyan palota alapfalai bukkantak elő, amelyet Arnold király, Nagy Károly dédunokája építtetett. Ezt igazolja többek között az is, hogy a palotát a frank építkezésekre jellemző, sárga homokkal kevert habarcs felhasználásával építették – a mai Németország területén található korabeli építményeknél ugyanilyen anyagot alkalmaztak. A feltárt épület alaprajzában, beosztásában a Nagy Károly idején épült paderborni királyi palotát mintázza.

Sokszor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a jó fényképeket nem is emberek, hanem gépek készítik. Manapság, túlzottan technikai világunkban gyakran hallunk olyan kifejezéseket, mint digitalizálás, megapixel, optikai zoom, s mintha elveszne mögöttük az ember. Legtöbbször azt sem tudjuk, ki a képek készítője, ki nyomja meg idejében az exponálógombot. Az internet a sokezernyi fotóval, megosztásokkal gyakran teszi névtelenné az alkotókat. A fotózás nemcsak azt jelenti, hogy néha kattan egy-egy fényképezőgép, hanem azt is, hogy a riporter állandóan keresi a témát, a momentumot. Ez már nem pusztán hobbi, hanem életforma.

„Szobor lettél, nagy változás” – szólalt meg az új dal, amelyet Bereményi Géza írt barátja és alkotótársa a 2009-ben elhunyt Cseh Tamás szoboravatására. Talán sokan meglepve olvassák, hogy a gitáros énekes alakját bronzba öntette a főváros. A terv tavaly született meg, s az elképzelés – joggal – már akkor sokak számára aránytévesztésnek tűnt.

Zöld, de kissé már sárgulni kezdő oázis a főváros kőrengetegében. Az aszály itt sem múlt el nyomtalanul, a levelek már augusztus derekán hullani kezdtek, zöld fű csak az öntözött részeken maradt, és amikor szeptember 2-án reggel elmentem a ginkgó mellett, zöld levelein itt-ott már sárgás futtatás látszott, előjeleként annak az időnek, amikor az egész fa citromsárga ruhában fog pompázni. Kék volt az ég, de a napsugarak már csak langyosan melegítettek, a reggel pedig kifejezetten hűvös volt. Az egyik nagy tisztás közepén zöld küllő ült a földön, és kemény csőrével lyukat vésett a talajba. Főleg hangyákkal él, most is őket kereste, de míg tavasszal teljesen eltűnt a fűben, most a kiégett tisztáson messziről látszott. Megálltam, hogy figyeljem egy kicsit, de nem volt szerencsém, egy férfi jött arra, mire a harkály hangos „klüklü- klü-klü” kiáltással elrepült.

Arany János Epilogus című költeményének kezdősorai jutottak eszembe, melyeket sokan ismerhetnek: „Az életet már megjártam. / Többnyire csak gyalog jártam, / Gyalog bizon’… / Legfölebb ha omnibuszon. // Láttam sok kevély fogatot, / Fényes tengelyt, cifra bakot: / S egy a lelkem! / Soha meg se’ irigyeltem.” Akkoriban persze még nem furikáztak automobilokkal az emberek, csak később lett a négykerekű jármű státuszszimbólum, ma meg már szinte el sem tudjuk képzelni az életünket nélküle.

Van még jó hírünk

Azt hihetnénk, kevés dolog áll távolabb egymástól, mint Ferenc pápa és az haute couture. Ám úgy tűnik, a pápa józan és karizmatikus személyisége még a nagy olasz divatházakra is hatással van – többek között a Dolce & Gabbanára és a Fendire is, amelynek Karl Lagerfeld a kreatív igazgatója. Az angol Vogue magazin cikket közölt erről a tendenciáról, a New York Timesban pedig a neves divatkritikus, Suzy Menkes elemezte a jelenséget. Ferenc pápa szerénysége egyrészt visszafogottabb irányzatot hozott létre az öltözködésben, másrészt visszaadta az egyház tekintélyét a világ szemében, így a tervezők ismét felfedezik és felhasználják a keresztény művészet motívumait.

Vámbéry Ármin önéletrajzi írásának bevezetőjében egy török példabeszédet idéz, amely szerint önmagáról csak az ördög szokott beszélni. A neves orientalista Küzdelmeim címmel mégis rögzítette gondolatait, élményeit, hiszen a fél évszázad során felgyűlt adatokat kár lett volna átengedni a feledésnek. Vámbéryt leginkább a példaadás ösztönözte írásra. Úgy képzelte ugyanis, hogy „A szegénység és elhagyatottság mindenféle nyomorúságával küzdő ifjúban (…) talán felébred az a gondolat, hogy az ernyedetlen és becsületes munkát végre mégiscsak siker koronázza.” A fiataloknak ráadásképpen még egy bölcs perzsa gondolattal is üzent: „Beszakhti sud pukhte merdi huner / Beates muszaffa seved szim u zer”, azaz „A nyomorban érik a férfi-erény, / A tűzben tisztúl az arany s ezüst.” Ady Endre a Budapesti Napló 1905. június 4-i számában elismerő szavakkal méltatta a könyvet: „Irodalmunknak is nagy nyeresége ez a ritka érdekességű önéletrajz.”

A tiszavirág neve mindenki számára ismerős. Sokan láthatták már a Tiszán megjelenő, rövid ideig élő kérészeket, amelyek nyár közepén tűnnek föl a folyón. A dunavirág neve azonban keveseknek cseng ismerősen. Nem csoda, hiszen négy évtizedet kellett várni arra, hogy e rovarfaj újra megmutassa magát. Először tavaly augusztusban „virágzott ki” a Duna. Valószínűleg a vízminőség javulásának köszönhető, hogy e kis teremtmények visszatértek a folyóhoz.