Mozaik

Van még jó hírünk

A Nyikom Hegyisport- és Természetvédő Klub régi, őshonos gyümölcsfákból alakít ki gyűjteményes kertet a Nyugat-Mátra északi hegycsúcsa, a Nyikom-hegy lábánál, egyhektárnyi körbekerített területen. A programot már néhány éve elindították, de idén újabb lendületet kapott: az egyesület bekapcsolódott a kulturális közfoglalkoztatás programjába, így az év első hónapjaiban négy új munkatársuk személyesen járhatja végig a Mátra és a Cserhát falvait, hogy összegyűjtsék a még megmaradt régi, kiveszőben lévő gyümölcsfák oltóágait.

Az, hogy ajándékunkkal csakugyan örömet szerzünk-e valakinek, attól is függ, ismerjük-e igazán az illetőt, ki tudjuk-e fürkészni a vágyait, képesek vagyunk-e átgondolni, vajon mire van szüksége. Bizonyos meglepetésekről messziről lerí, hogy az ajándékozó enyhén szólva is mellélőtt elgondolásával. Ilyenkor tanácsos a gesztust és a jó szándékot nézni. Főként akkor, amikor látható jelei vannak annak, hogy az illető nem kímélte sem az időt, sem az energiát az ajándék beszerzéséhez vagy megalkotásához.

Nemrég Vizsolyban közvetlen közelről vehettem szemügyre, hogyan működött egy XVI. századi nyomdagép. A betűszedés, a festék elkészítése s maga a nyomtatás különleges és egyáltalán nem egyszerű technikai folyamat, s a nyomdagép kezeléséhez jelentős fizikai erő is szükséges. Hajdan a nyomdászmester és segédje megosztotta a feladatokat. Egyikük festékezte a formát, a másik ráhelyezte a papírt, leeresztette a rámát, majd a taligát a tégely alá hajtotta, és a fordítókart kihúzva végezte a nyomtatás műveletét. Egy oldal körülbelül egy perc alatt készült el.

Mi, magyarok szeretünk úgy gondolni magunkra, hogy igazán vendégszerető nép vagyunk. A turisták azonban sokszor barátságtalannak tartanak bennünket – így volt ezzel a New York Times újságírója, Seth Kugel is, aki már többször járt Magyarországon. Január végén, amikor Bukarestből utazott Budapest felé, mégis úgy döntött, véletlenszerűen kiválaszt egy kis települést, leszáll a vonatról, és ott tölt egy hétvégét.

A farsangi időszakban egymást érik a különböző bálok, zenés-táncos mulatságok. Napjainkban nagyon sokféle szervezet létezik, s mindegyik más „címen” tart bált a vízkereszt és hamvazószerda közötti időszakban. Mert ennyi még megmaradt a hagyományos „időbeosztásból”, vagyis abból az íratlan szabályok szerint is jól működő korszakból, amikor még valóban megvolt mindennek a maga ideje. Ma már sokan hajlamosak jóváhagyni az icipici csúszásokat, s akár a böjti időben is kirúgni a hámból.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat ünnepi bélyege „Tuitio fidei et obsequium pauperum – A hit védelme és a szegények szolgálata.” A pajzs, a nyolccsücskű lovagkereszt a kilencszáz éves máltai szellemiség szimbóluma… – egyszerű, letisztult és lényegre törő, Kara György grafikusművész munkája. A háromszáz forintos névértékű bélyeget a Magyar Máltai Szeretetszolgálat fennállásának huszonötödik évfordulója alkalmából, február 4-ére időzítve bocsátotta ki a Magyar Posta.

Csillebérc felől az erdőn át mentem a budaörsi kopárosok felé. Fagyos volt a reggel, néhány napja kevés hó esett. Éppen csak annyi, hogy tarkára varázsolta az avart, amely ropogott a bakancsom alatt. Elsőnek egy szajkót láttam. Keresztben szállt előttem, felült egy ágra, rám meredt világoskék szemével, aztán rekedt hangon veszélyt kiáltott, és elrepült. Az egyik öreg fa törzsén fakúsz igyekezett felfelé. Csavarvonalban mászott, időnként eltűnt a túlsó oldalon, majd ismét előbukkant. Minden kéregrepedésbe bepillantott, s hajlott, vékony csőrével néha kiemelt valamit.

van még jó hírünk

Megtalálták II. János Pál pápa ellopott ereklyéjét, amelyet január 25-én vittek el a l’Aquila közeli San Pietro della Ienca templomból. Az ereklyéből, amely a lengyel pápa vérével átitatott textil, az egész világon három darab van. Az egyik azért került az abruzzói templomba, mert II. János Pál gyakran járt ott az Appenninekben töltött téli és nyári pihenései során. A textildarab a pápa azon kabátjából származik, amelyet 1981-ben, az ellene elkövetett merénylet során viselt.