Kéz a kézben
Az, hogy van-e testvérünk, nem rajtunk múlik. Sokszor még az sem, hogy valóban jó testvérek tudunk-e lenni. Láttam olyan féltékenységet báty és öcs között, amely még nagypapakorra sem múlt el. Ugyanakkor lehettem tanúja két nővér olyan szép szövetségének is, amely nyolcvanéves korukig elkísérte őket.
Nagy titok ez. Testvéreinket nem választjuk, hanem kapjuk, s igazán szerencsés az, akinek megadatik az a fajta kapcsolat, amelyre mindenféle értelemben igaz: egy vérből valók vagyunk.