Az ötéves Miki kérleli édesanyját: „Anya, úgy szeretnék egy kistestvért!” Édesanyja azt kérdezi: „Nem gondolod, hogy ehhez apának is van szava?” Miki így válaszol: „Úgyis az történik, amit te szeretnél!” – Azóta megszületett a kistestvér.
Télen sokszor gyötör bennünket a megfázásos köhögés, ám szerencsére a természet jóvoltából is akad ellenszere. Talán nem is akad olyan ember, aki ne találkozott volna útifűvel, hiszen, mint a neve is mutatja, utak mentén, réteken, legelőkön mindenhol előfordul.
Sokan az atlétikát tartják a sportok királynőjének. Ennek megfelelően mi, magyarok is koronázást várunk nyáron Londonban. A brit királynőnek persze nem kell félnie, abban viszont reménykedünk, hogy Pars Krisztián a harmadik olimpiáján az Olümposzra emelkedik.
Remsey Ágnest csodálatos tehetséggel és tartalmas, hosszú élettel áldotta meg a Teremtő, kilencvenöt évet élt. Szüleivel, a Remsey Jenő–Frey Vilma művészházaspárral a gödöllői művésztelepen töltötte gyermek- és ifjúkorát.
Arról a városról, amelynek Johannes Kepler volt az udvari matematikusa és csillagásza, méltán mondhatjuk, hogy a XVII. században az asztronómia fellegvára volt. A korábbi idők és a városháza tornya is arról mesél, hogy régi ismerősök ők: az „aranyváros” és a csillagok.
Legkisebb unokám újságolja, hogy a templomban volt betlehem. Kérdezem tőle: „És kiket láttál?” Mire ő: „Láttam a kis Jézust, Máriát és József Attilát.”
Tordai Miklós,
Budapest
Az ablak tágas udvarra nyílik, az előtérben autóparkoló, mögötte néhány fa, alattuk gyepszőnyeg. Négy napot töltöttem ebben a szobában, és kevés kivétellel, például amikor a műtőben, illetve utána az őrzőben voltam, az ablakon nézegettem kifelé.
Szőke hajú, törékeny termetű, halk szavú kislány lépett be egyszer az osztálytermünkbe, s néhány napig velünk együtt tanult. A nevére már nem emlékszem. Szülei vándorcirkusznál dolgoztak, s az esti előadáson a kislány is fellépett. Aztán továbbutaztak. Járták, járják a világot.