(Mk 1,1–8)
Az adventi időszak előkészület az Úr jövetelére (adventus Domini). A második vasárnap evangéliuma a Márk-evangélium nyitánya: Jézus nyilvános működése kezdetén az előfutár, Keresztelő János bűnbánatot hirdet, és a megtérőket megkereszteli. Hirdeti, hogy a megjelenő Messiás majd tűzzel, Szentlélekkel keresztel.
A római liturgia történetéből
Tudjuk, hogy a keresztények eucharisztikus gyülekezeteikben olvasták és értelmezték a Szentírást: a kenyértörés előtt Jézus is az írások magyarázatával kezd közel férkőzni az emmauszi tanítványok szívéhez. Az apostoli korban értelemszerűen még csak az Ószövetséget olvasták, és Krisztus fényében értelmezték azt. Már ekkor kialakul tehát az Eucharisztia kétpólusú szerkezete. Az egyik az írások olvasásáé és magyarázatáé, a másik a kenyértörésé. Már az Apostolok cselekedeteiben is látjuk, hogy Pál Troászban az írások hosszas értelmezésével kezdi a hét első napján tartott istentiszteletet, és ezt követi a kenyértörés (vö. ApCsel 20,6–11).
A görögkatolikus egyház különleges védőszentjének tartja Csodatévő Szent Miklós püspököt. Az egyetemes egyházban is nagy tiszteletnek örvend. Gyakran ábrázolják őt latin rítusú, azaz római katolikus püspöki ruhában. Ilyen esetekben még a püspöksüvege is olyan, mint a római püspököké, a pásztorbotja vége pedig csigavonalban kunkorodó. Pedig valójában a kisázsiai Patara városából származott, s a bizánci fennhatóság alatt álló Myra városának volt püspöke. Így – mai megfogalmazással – mindenképpen görögkatolikusnak kell őt tartanunk. S így is ábrázoljuk őt: nem püspöksüveggel, hanem püspöki koronával. Pásztorbotja keresztben végződik, s két egymással szembenéző kígyó csavarodik rá. Viszont az is igaz, hogy a legrégebbi ikonokon még hajadonfőtt látható jóságos arca.
December 9.
Juan Diego Tenochtit lán, az azték főváros (ma Mexikóváros) közelében, egy falucskában született. Indián neve Cuauhtlatoatzin volt, ami az anyanyelvén, nahuatl nyelven azt jelenti: beszélő sas. Szüleit gyermekkorában elvesztette, nagybátyja nevelte fel.
1521-ben Hermán Cortéz elfoglalta az azték fővárost, és három évvel később megérkeztek Tenochtitlánba az első ferences misszionáriusok. Cuauhtlatoatzin és felesége az elsők között lehettek, akik az indiánok közül keresztény hitre tértek és új nevet kaptak. Juan Diego napszámosként dolgozott, gyékényszőnyegeket szőtt és bútorokat készített az általa vágott nádból.
(Mk 13,33–37)
Ahogy Jézus felkészíti tanítványait a közelítő utolsó időkre, úgy lesz számunkra is egyre fontosabb figyelni minden megelőző, apró jelre. Erre pedig csak az éber szolga képes, akiről ma is, mint mostanában annyiszor, példázatot olvasunk (Mk 13). De vajon milyen is ez az éber állapot?
Örömteli várakozás ez, tudatos készülődés egy célra, amelyre figyelmünket irányítjuk – szemben a hétköznapi szétszórtságunkkal, célt vesztett sodródásunkkal. Két lábon állva a jelenben – és nem szétesve, elveszve a múlt vagy a jövő teljesítménykényszerében. Belső csendben, nyugalomban figyelve a világra, magamra és Istenre – és nem a zajban, álarcok mögé bújva.
A római liturgia történetéből
„A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt” – tudósít szűkszavúan, mégis sokat mondóan Lukács az első jeruzsálemi keresztények eucharisztikus gyakorlatáról (ApCsel 2,47).
„Az éj kezdetén kérjük azt, hogy zavartalan és a bűnös gondolatoktól mentes nyugalomban legyen részünk” – Nagy Szent Bazil atyánk (†379) így indokolja meg az esti zsolozsmát, amely már kifejezetten a lefekvéshez készülő emberek imádsága. Két változata is létezik a bizánci egyházban. A kisebbik általában az év napjain van jelen a liturgikus életben. A nagyobbik pedig a nagyböjt böjti napjain, amikor úgyis többet igyekszünk imádkozni, illetve a nagy ünnepek előestjén.
December 4.
Borbála a középkor egyik legnépszerűbb szentje, a tizennégy segítő szent egyike. Nagy tiszteletéről tanúskodik, hogy az emléknapjához kötődő népi, vallásos hagyományok közül néhány még ma is eleven. Életével kapcsolatban semmi biztosat nem tudunk, és mivel Borbála létezésével kapcsolatban kétségek merültek fel, 1969-ben emléknapját kivették a liturgiából, ugyanakkor nevét nem törölték a szentek sorából.