Beszélgetés Béri László Renátó kármelita szerzetessel – Az irgalmasság szentéve kapcsán Béri László Renátó kármelita szerzetessel, a győri Kármel-hegyi Boldogasszony-templom igazgatójával, az idei nagymarosi ifjúsági találkozó előadójával beszélgettünk.
A húsvéti időszak elmúlt. Sőt, már a pünkösdi ünnepkör is bezárult. Vége a nagy ünnepi időszaknak, amelyet a nagyböjttel alapoztunk meg, majd a feltámadás örömében élhettünk át, végül a Szentlélek megújító erejével élvezhettünk. Liturgikus naptára alapján görögkatolikus egyházunk elkezd egy csendesebb időszakot. Mielőtt azonban ezt tenné, közös ünneplésben gyűjti maga köré a szenteket.
Keresztény életünk egyik leginkább zavarba ejtő paradoxona, hogy Isten, akit szeretünk, akinek szolgálatába szegődünk, akit szeretnénk megismertetni a többi emberrel, láthatatlan.
„Nem messze lakott innen” – mondja Mohos Gábor atya a tíz évvel ezelőtt boldoggá avatott Salkaházi Sára emléknapjának előestéjén, a szociális testvérek, a Cor et Lumen Christi, az Emmánuel és a Nyolc Boldogság közösség által rendezett imaest május 10-ei nyitómiséjén a budapesti Örökimádás-templomban.
A szentatya május 11-én az irgalmas Atyáról szóló jézusi példabeszéd alapján tartotta katekézisét. Azt hangsúlyozta, hogy Jézus isteni logikája felborítja az ember logikáját, Isten másképp látja az életet, az embert, a világot, mint mi. Katekézisét teljes terjedelmében közöljük.
Eleven eszű kislány volt. Fivére, akit 1795-ben, a francia forradalom zűrzavarai közepette szenteltek pappá, sokat foglalkozott vele, latinra és görögre is tanította. A lány 1792-ben ismerte fel szerzetesi hivatását, ám az adott történelmi helyzetben nem volt könnyű valóra váltania tervét. 1795-ben bátyjával Párizsba ment.
Máriaremetén pünkösdhétfőn óriási és zavarba ejtően sokszínű a nyüzsgés. A zavarunk abból adódik, hogy a búcsúhangulat, a családi programok, mint például a falmászás, valamint a keresztúthoz hasonló, tizennégy állomásos, imádságos irgalmasság útja, majd a mise lépten-nyomon egymásba ér, összekeveredik. Az összhatás mégsem kaotikus, sőt jólesően életszagú. Az erős civil jelenlét lehet az oka, hogy az a benyomásunk támad: kivételesen nagy ereje van a katolikus közösségi szférának, az életteli önálló szerveződéseknek.
Szentháromság vasárnapján adjunk hálát Istennek, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében megkereszteltek bennünket: a keresztvíz jelezte, hogy mi, hívők a Szentlélek teremtőereje által újjászülettünk, és a Lélek által éltetett egyház tagjai lettünk. Hisszük, hogy már most Isten gyermekeinek életét éljük, mert a megtestesült Fiú, a kereszten meghalt és feltámadt Jézus által az Atya fogadott gyermekei lettünk. Hívő életünk így a felfoghatatlan Szentháromság misztériumába kapcsolódik. E misztérium három személy szeretetközössége. Gondolunk-e olykor erre, amikor naponta többször is keresztet vetünk, vagy imáink végén a Dicsőséget mondjuk?