Lelkiség

Pál apostol Szeretethimnusza (1Kor 13) az igazi, hiteles szeretetről tanít. Ennek karácsonyi változatát adjuk közre az alábbiakban.

Karácsony ünnepét a Szent Család vasárnapja követi. A család jelentőségét mutatja a két ünnep közelsége is. Karácsonykor egy gyermek születésének örvendezünk, néhány nappal később pedig az emberi társadalomnak azt a legkisebb közösségét ünnepeljük, amelyet a világ Üdvözítője, az Isten fia sem vetett meg, hanem még inkább megszentelte

„Az a boldog ember, aki az élete végét kapcsolatba tudja hozni a kezdetével” – írta Goethe. A cigánypasztoráció hatékonyságát firtató kérdésre válaszképpen mondta Kuklay Antal atya: „Ha a kicsi cigány gyerekek a katekézis során megtanulják énekszóval a miatyánkot, akkor szavakat kapnak ahhoz, hogy életük végső sóhaja ne üres kiáltás legyen, hanem imádság az Atyához. És ez nem is kevés.

Krisztus valóságos ember is volt – és embersége lassan bontakozott ki, ahogyan ez minden gyermek esetében történik. Édesanyja, Mária mosolyából tanulta meg a mosolygást, tőle és Józseftől az első dadogó szavakat. Talán tizenkét évesen, Jeruzsálemben mondta ki először emberi szóval azt a lelke mélyén mindig is ott égő tapasztalást, hogy neki Isten az Atyja: „Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?” Mária és József szívük mélyén boldogok lehettek, amikor azt érezhették, hogy jól végezték feladatukat: ezt a mennyei gyermeket elvezették az ő igazi Atyjának titkához, messiási küldetéséhez.

Kaníziusz Szent Péter áldozópap és egyháztanító (December 21.) – A mai Hollandia területén született 1521-ben. Belépett a jezsuita rendbe, ott szentelték pappá. A katolikus megújhodásnak szentelte életét. Prédikációival, különböző teológiai kézikönyvek írásával sokat segített. Legjelentősebb műve azonban a katolikus katekizmus volt. A kor tévedéseivel szemben világosan megfogalmazta a hit tanítását.

Az új Præorator ötödik fejezete az egyházi év során előforduló paraliturgiákat tartalmazza.

Advent negyedik vasárnapjának evangéliuma két áldott állapotban levő asszony találkozását mondja el.

Négyhetes adventi utunkat jelek szegélyezik. A hitre hívó Isten jeleket ad, hogy az ember a hit útján „ne vesszen éhen”, „ne haljon szomjan”, hanem bizonyosságra találjon. Olyan Istenünk van, aki állja a szavát: amit ígér, azt beteljesíti.