Tollak
Vers
Látható az ablakban
az Idő
egy madár melynek tollai
felfénylenek
terpeszkednek
sötét ujjak nyomán
megtépázódnak
Látható az ablakban
az Idő
egy madár melynek tollai
felfénylenek
terpeszkednek
sötét ujjak nyomán
megtépázódnak
Ha kétségbeesem
verset írok
Ha boldog vagyok
versek íródnak
bennem
Ki vagyok
ha nem
írok
Az én fekete óriásom
nyárlándzsákból nőtt
fölveri
a sátrat
beköltözünk
itt lesz
kis konyhánk
Élére állított vaslemez vagyok
körhinta sikoly
kisiklott villamos
elhajított levél
vagy csak egy betű
bor a pohár alján
ajtócsapódás
Volt valaha és repült
a galamb a hírrel
és talált verebet
aki a tolla alá fogta
a vékony tekercset
és vitte
…mosolyod futótűzként a vétlen
ösvényen,
a reggel eltüntet mindent, amire
az éjszakából szüksége nincs,
saját füstjébe fullad az ösvényt
megvilágító fáklyaláng,
Valami keverék kellős közepén
Közvetlen érintkezésben
Rést rés után vágok
Amíg elérek egyik oldaláig
Itt a fal vastagabb
Szinte áthatolhatatlan
A semmiből áll eggyé össze
Csak kilesni tudok a
Felismerhetetlenül parányi résen
Lássam
Még mit rejteget
Sokszor kérte, hogyha
meghal majd – oly sok
embert kísérve
temetőbeli
nyugvóhelyére –