Öregkori csalogató
Vers
Feketerigó füttye harsog
az alkonyatban.
Hozzá röppen a tojó,
s a fiú rögtön
abbahagyja.
Ezek már élik világukat,
szerelmem!
Tudják, hogy nem jó egyedül,
repülnek
ketten.
Feketerigó füttye harsog
az alkonyatban.
Hozzá röppen a tojó,
s a fiú rögtön
abbahagyja.
Ezek már élik világukat,
szerelmem!
Tudják, hogy nem jó egyedül,
repülnek
ketten.
A szerelem özvegye volt,
s ő adta lábam alá a mennyet.
Ha csavarogtam, nem tartott vissza,
topogjak, lépkedjek,
menjek.
De szeme rajtam volt, őrködött,
hisz tudta,
ha kezét fogom, akkor is
leveri lábam ujját az
utca.
A szélesebb közönség csak ritkán értesül arról, hogy menynyi hozadéka is van egy kiállításnak. Egy-egy tárlat előkészítése során mindig előkerülnek rég nem látott vagy elveszettnek hitt művek.
A Magyar Nemzeti Galéria szakemberei sohasem bízzák pusztán a véletlenre a rejtőzködő műtárgyak előbukkanását. Először a Vaszary– és a Borsos-kiállításon találkozhatott e munkamódszerrel a közönség: az előbbi esetében a galéria honlapjára – hónapokkal a kiállítás megnyitása előtt – feltettek egy listát a keresendő műtárgyakról, az utóbbinál pedig külön szekcióban szerepeltették a lappangó alkotások reprodukcióját.
Sóvárogva várja a világ… a csodákat. Mert valljuk meg, még a legracionálisabb hívő elme is szeretné – legalábbis titokban – ha hétköznapi bajaira vagy éppen kételyeire Isten adna gyógyírt, méghozzá első kézből. „Bárcsak szétszakítanád az egeket, és leszállnál!” – mondja Izajás és vele sokan, mind a mai napig. 1917. május 13-án a Fatima melletti domboldalon három gyermek szeme láttára és füle hallatára megnyílt az ég és megjelent Szűz Mária, imádságra szólítva fel a hívő lelkeket.
Teli kád vízben feküdni olyan,
mintha anyámba bújnék vissza.
A lefolyó zsinórja lábujjra tekeredik.
Hajszálak a comb körül.
Tenyérben a gyűrött bőr,
magába nyeli a sorsot.
arra gondolok
alkalmatlan az idő elégiára
egyértelmű a képlet tudom
de elegem van
az önostorozásból
nem olyan jó a világ
hogy minden hiba okát
magamban keressem
Operaházi soroló Öt opera- és két balettbemutatót, további huszonhat opera- és nyolc balettprodukciót, harmincegy hangversenyt és gálaestet, összesen mintegy négyszázötven rendezvényt kínál a Magyar Állami Operaház, illetve a remények szerint jövő márciusban újra megnyíló Erkel Színház a 2012/13-as szezonban.
Goldoninak szezonja van. Az Új Színház híres, 1998-as, Taub János rendezte Chioggiai csetepatéja óta ez a legtöbbször játszott Goldoni-darab nálunk. Játsszák fővárosi és vidéki hivatásos színházak, félamatőr társulatok, láthattuk színinövendékek vizsgaelőadásában és határon túli magyar színház prezentálásában.
A legújabb bemutatóra a József Attila Színház vállalkozott, Csiszár Imre rendezésében. Csiszár nem először találkozott a darabbal. Még miskolci igazgató korában tűzte színre a komédiát, kérte föl megrendezésére Major Tamást, és készíttetett új fordítást Mészöly Dezsővel a korábbi, Révay József-féle fordítás helyébe. A mostani, József Attila Színház-beli bemutató tulajdonképpen repríz, a három évvel korábbi, székesfehérvári előadás lényegében változatlan felújítása új helyszínen, új szereplőkkel (az Orsettát alakító Jónás Andrea Fehérvárott is ezt a szerepet adta).