A vén ágak, a fonnyadt körték
varázslatosan csüngnek a párkányról,
eltakarva a magas ház falát,
mi örökké zárva van, lakatlan, és mégis,
úgy mondják, lát engem, ahányszor csak
elmegyek mellette, egyre kifejezőbb,
mintha ő maga lenne a forrás,
melyből útjára indul
az alkonyi szél, a kékeslila szél,
a susogás, mely a halálról mesél.
Zsille Gábor fordításai
Nina Cassian (1924) román költőnő, zenész, húsz
verseskötet szerzője.
Ideje jött, Teremtőm, hogy lehűljön a tenger,
zsugorodjék a nappal, kitaszítson a hullám…
Nem távozhatom a nyárból, míg útra nem kél ő is,
míg csőrükbe nem veszik a darvak, mint egy
fátylat.
Halmai Tamásnak
legalább te bocsáss meg
legalább hátad fordítsd
legalább a falat árnyékoló
arcomra tekints
Várom mégis – nem tudom mondjam-e,
hogy elaludj s én betakarjalak,
hogy csituljon körötted mindeme
hangtalan s láthatatlan vad alak.
Fekete fák alá viszlek végre,
hogy ne találjon rád a kikelet,
meggyászolnak az állatok mire
erőre kap benned a lehelet.
Sírni fogok akkor hisz úgy szokás,
Tűzre hányom keresztelő ingem,
kék vekkered s amott az a rakás:
többé nem mér, nem ébreszt fel engem.
s a törmelékre köd
vacog az ég s a szívre
fagyott rönk
lassan a túlvilágra lök
egy talált szög
maradt a világ
Hetvenéves lenne John Lennon
Ahhoz a generációhoz tartozom, amely számára a Beatles már csakugyan történelem. Igaz, mi, akik a hetvenes években születtünk, otthon még könnyűszerrel ráakadhattunk a gombafejűek lemezeire, ha pedig idősebb testvéreink voltak, végképp nem úszhattuk meg a felnőtté válást a She loves you vagy a Yesterday nélkül. A poszter, amelyen John Lennon New York citys pólóban látható, még a kilencvenes évek derekán is menő volt – igaz, csak az egyetemi kollégium egy bizonyos rétege és az angol tanszék hallgatói körében.
Három nővérek: Ascher Tamás klasszikus-etalon rendezése a Katonában; a drámát szálakra-mondatokra bontó Eötvös Péter-opus Szabó István olvasatában az Operaházban, és a cselekmény lineáris vonalát megtörő, „fordított”, a múltat visszaidéző előadás a Vidnyánszky Attila vezette beregszászi társulattal. Három az elmúlt huszonöt év legemlékezetesebb itthoni Csehov-interpretációi közül.
Madách és Mikszáth nyomában
Nógrád megye településeihez számos irodalmi, kultúrtörténeti emlék fűződik. Járt, élt vagy alkotott e vidéken Balassi Bálint, Rimay János, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, de a legtöbb szállal minden bizonnyal az Alsósztregován született Madách Imre és a közeli Szklabonyáról származó Mikszáth Kálmán kötődött e tájhoz. Ma mindkét község Szlovákiában található, előbbit Dolná Strehová, utóbbit Sklabiná néven leljük meg a térképen.
Alsósztregován még tart a Madách-kastély felújítása, ám a csesztvei kúria, az író egyetlen magyarországi emlékhelye szabadon látogatható. Itt élt és gazdálkodott Az ember tragédiája szerzője, innen hurcolták el a börtönbe, mert szabadságharcosokat bújtatott. S tíz esztendő múlva itt fogadta a Tragédiáért lelkesedő és annak átdolgozásában közreműködő Arany Jánost. A kastély kertjében álló többtörzsű védett krími hársfa sok mindenről mesélhetne, de az az idős lucfenyő is láthatott egyet-mást, amelyet vélhetően a XIX. század elején, az építkezéssel egy időben ültettek.