Most, amikor ezt a könyvismertetést írom, június 20-án éppen száz esztendeje annak, hogy a magyar festőóriás, a látomások embere, a kései pályakezdő, a patikusból lett művész, Csontváry Kosztka Tivadar búcsút mondott a földi világnak, nyomorban, és kevés híján végleg elfeledve.
Pintér Béla rendező, színész, drámaíró vallási motívumokról és a szülői szerepről
Nem tudom, hogy az űrkutatás mit tartogat még a számunkra. Nem kizárt, hogy a jövőben kifejlesztünk olyan technológiát, melynek segítségével nagyon-nagyon messzire is eljuthatunk. Az is valószínű, hogy a távolság leküzdésével a gondjaink csak sokasodni fognak. Még az is lehet, hogy találkozunk majd értelmes idegen lényekkel. Egyvalami azonban biztos. Teljesen másképpen lesz, mint azt most elképzeljük.
A székesfehérvári püspöki palotában június 25-én bemutatták azt a négy ősnyomtatványt, amelyek a 80-as évek elején, egy kisebb renoválás során eltűntek a püspöki könyvtárból. 2019 tavaszán egy bécsi antikvárius jóindulatából először egy, majd kettő, végül mind a négy elveszett kötet visszatérhetett Székesfehérvárra.
Március 21-én készítettünk riportot a nagybeteg Horváth Gyula költővel, aki akkor a családjával együtt Miskolc Tetemvár nevű nyomortanyáján lakott, szó szerint a mélységben, egy sötét pincelakásban. Megadtunk egy számlaszámot, amelyen keresztül pénzzel lehetett és lehet segíteni őket.
Méltóbb bevezetése vagy éppen lezárása nem is lehetett volna a hetvenkilenc esztendős Tom Jones június 22-ei, Papp László sportarénabéli koncertjének, mint ez a vaskosságában is röpítő erejű önéletrajzi kötet. (A győrivel együtt ez volt a negyedik magyarországi fellépése a Walesből Los Angelesbe és Las Vegasba került világhírű énekesnek.)
