Egyszerűség lakik benne

Both Miklós zenéje határozottan egyszerűsödik. No nem abban az értelemben, mint Karinthy zseniális népi-naiv paródiájában (innen a cím), inkább csak úgy, görcsmentesen. Ehhez a felismeréshez elég csak meghallgatnunk az Erdő című dalt, mégpedig a legutóbbi Napra-lemezen, illetve a legújabb formációja, a Both Miklós Folkside 2013-as Csillagfészek című albumán található verziót.

Isten igájában

Nyirő József emlékére

 

I.

 

Kozmikus erővel gyökérzik a tájba,
mint mind a székelyek,
Isten igájában nem csappant a válla,
és a dereka sem görnyedett.
Akár a népe, maga is megmarad,
bár kiirtanák, kitagadnák, száműznék,
ne születhessenek többé újra dacosan-megfogant Uzbencék.

Ahogy a járdalapok réseiből kinő a fű…

Találkozás Bertók László költővel

 

Petőfi szerint a költészet „olyan épület, / Mely nyitva van boldogboldogtalannak, / Mindenkinek, ki imádkozni vágy, / Szóval: szentegyház, ahová belépni / Bocskorban sőt mezítláb is szabad.” Nagy Gáspár töretlen gerincek kopogtatásának tartotta a lírát, Kányádi Sándor egy kisdiák válaszával summáz, miszerint „vers az, amit mondani kell”. Halmai Tamás pedig így vall: „Verset suttogni fülbe, / gyermektenyérnyi gyóntatófülke”. Mit jelent a huszonhét kötetes, Pécsett élő Bertók László Kossuth-díjas költőnek a vers, a verselés?

 

Az életet… A mindent… Ha több mint hatvan éve ír verset valaki, s a vers is több mint hatvan éve írja őt, akkor olyan neki a vers, mint az, hogy „levegőt veszek”. Addig élek, amíg írni tudok, s addig írok, amíg élek, szoktam mondani, bár ez csak „áttételesen” igaz. Petőfinek viszont nagyon igaza van: a költészet olyan épület, „mely nyitva van… mindenkinek, ki imádkozni vágy”. Mindenkinek, aki kapcsolatot akar teremteni a Titokkal, a Mindenséggel, az Úristennel. Vagy eltűnődni csak, például azon, hogy „miért nő a fű, hogyha majd leszárad? / miért szárad le, hogyha újra nő?”, ahogy Babits Mihály írja. De nem mindenki költő, aki a költészet szentegyházába belép. A többség versolvasó, versszerető csupán. A költők meg, Petőfinél maradva, talán a költészet szentegyházának a papjai. Akik arra figyelnek inkább, amit Weöres Sándor ajánl nekik Ars poetica című versében: „Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket”. S ehhez hasonló az is, amit évtizedekkel ezelőtt fogalmaztam meg magamnak: „Tetten érni a folyamatot, / mikor színén a lényeg átsajog.”

Borsos Miklós világa

Már a második kortárs képzőművészeti kiállításnak ad helyet a Bibliamúzeum Budapesten. Az átépítés alatt álló, interaktív múzeum ideiglenes kiállítótermében Udvardi Erzsébet képei után Borsos Miklós világa várja a látogatókat. Szándékosan neveztem világnak, mert a – főleg magángyűjteményekből válogatott tartalmú – tárlat túllóg minden más kategórián. Erre utal a címe is: „Hegedőszóban szép mesét jelentek”.

 

Mintha új Borsos Miklós-emlékmúzeum született volna Tihany és Győr után Budapesten – különleges hangulatot áraszt a Ráday utca 28. március 13-a óta. A kiállítótér egyik falát több sorban borítják grafikák, metszetek, rajzok. Az egyik sarokban Kassák konok koponyája és Radnóti szelíd arca, mellettük a művészre oly jellemző szimbolikus, erősen stilizált, az életet, a termékenységet, férfi és nő szétbonthatatlan egységét és mégis markáns különbözőségét sugalló szobrok. A tárlókban érmék, kisplasztikák, felettük részletek a híres, hetvenhét vallási-filozófiai témát feldolgozó képből, amelyet Borsos Miklós szellemi örökségeként tartanak számon, és néhány ifjúkori olajfestményéből, amelyek igazi ritkaságszámba mennek. Nemcsak alkotások, hanem személyes tárgyak, levelek is szerepelnek a kiállításon. Ezek nemcsak egy művészi életút emlékkövei, hanem egy-egy szeretetkapcsolat emlékei. Csupa olyan kincs, amit az egyik ember ad egy másiknak, akit nagyon szeret, és amit igen nagy dolog továbbadni, megmutatni az egész világnak.

Tavasz a Pesti Vigadóban

„A Vigadó homlokzata, lépcsőháza, pompás arányú termei nemcsak kora romantikus építészetének talán egész Európában legművészibb képviselői, de a belőle sugárzó magyar jelleg különös érdekessége.” Feszl Frigyes alkotását méltatja így egyik tanulmányában Kismarty-Lechner Jenő, aki Budapest műemlékei című könyvében fejtegeti tovább a pesti Duna-partra tekintő palota erényeit: „Egyik legjelentősebb építménye ennek a vajúdó stílkorszaknak a Pollack redutja helyén 1859–65-ben épült új Vigadó, Feszl Frigyes nagy művészi értékű munkája, melyben először csillan meg egy nagytudású mester kezén a nemzeti szellemű építőművészet megteremtésére irányuló szándék.”

Édesanyáknak ajánlva

Az Etalon Film a Fatima – A 13. napon, A fehér ruhás vándor, A mennyországot választom és a Teréz után idén márciusban ismét szép alkotással jelentkezett.

 

A közelmúltban készült katolikus témájú filmek közül a 2012-es olasz–német, Názáreti Mária című filmre esett a választás. A filmet két évvel ezelőtt XVI. Benedek pápának is levetítették, aki elismerését fejezte ki az alkotóknak. A film Mária életét tárja elénk, gyermekkorától Jézus feltámadásáig. Az eredeti helyszíneken játszódó mű egészen máshová helyezi a hangsúlyokat, mint a szent történet korábbi megfilmesítői. Giacomo Campiotti filmjében ugyanis Mária, Jézus édesanyja a főszereplő, és vele együtt három nő sorsát mutatja be. A bibliai történetben Mária (Alissa Jung), Mária Magdolna (Paz Vega) és Heródiás (Andrea Giordana) életébe pillanthatunk bele. Mindhárman súlyos döntéseket és áldozatokat hoznak. De egyáltalán nem mindegy, hogy melyikük mi mellett dönt és miről mond le.

Kortárs film – XVIII. századi egyházkép

A felvilágosodás gondolkodói – az enciklopédisták különösen – enyhén szólva nem szívelték a vallási intézményeket. Voltaire, Montesquieu és Denis Diderot írásaikban igyekeztek lejáratni, megalázni a katolikus egyházat. Utóbbi regényt is szentelt a témának; az 1760-ban megjelent, Az apáca című írás a korszak talán legismertebb egyház- és szerzetességellenes műve. Azt hihetnénk, hogy amint a XVIII. század problémái már csak a történelemkönyvekben kapnak helyet, úgy a Diderot által ábrázolt világnak sincs többé aktualitása. Guillaume Nicloux francia rendező azonban nem így gondolta. Az apáca című filmjét a napokban mutatták be a hazai mozik.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.