Kultúra

Mesének sovány, művészfilmnek kissé erőltetett, mégis szerethető film a Tengerre várva. Aki nem látott még kazahsztáni filmet (bizonyára nem csekély a létszám), és mindenképpen látni akar egyet, most megteheti, hiszen Bakhtyar Khudojnazarov különös hangulatú filmjét júliusban vetíteni kezdték a hazai mozik.

A történet valahol Belső-Ázsia tájain játszódik. A szereplők oroszul beszélnek, de annyira oroszok, mint amennyire az üzbégek, a tadzsikok vagy a kirgizek. Egy halászfaluban élnek a tenger mellett, amely szó szerint elhagyja őket. A meseszerű elem nem is annyira meseszerű, ha megértjük a finom áthallást. Hiszen a Kazahsztán (és Üzbegisztán) területén lévő Araltó kiszáradása évtizedek óta hatalmas gondja az itt élőknek. A hajdani tómeder zord tájain a jobb időket látott hajók látványa valóság errefelé.

Jól emlékszem, amikor először hallottam, amint Hugh Masekela így énekelt: „Bring back Nelson Mandela, bring him back home to Soweto!” Nem véletlen, hogy ezzel a Nelson Mandela visszatérését követelő számmal kezdődött a dél-afrikai jazz-zenész Tomorrow című lemeze, mely 1987-ben jelent meg. Ekkor Mandela már huszonhárom éve volt börtönben. A nyolcvanas évekre Mandela sorsa nem csak egy afrikai ország belügye volt. Személye jelképpé vált: ő volt a faji megkülönböztetés minden formája elleni tiltakozás megtestesítője. Elengedését ekkor már a keleti és a nyugati blokk is szorgalmazta – talán ez volt az egyik téma a kevés közül, amelyben egyetértettek –, ám a fehérek kormánya csak akkor kezdett tárgyalni vele, amikor már képtelenek voltak fenntartani a rendet a forrongó utcákon. Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) legismertebb vezetőjének szabadon bocsátására azonban 1991-ig várni kellett. Ekkor Mandela hetvenhárom éves volt. Az egész életét meghatározó apartheidellenes küzdelem, a hosszú raboskodás végül nem volt hiábavaló: 1994-ben Dél-Afrika elnökévé választották.

Találkozás Komáromi Gabriella irodalomtörténésszel

Komáromi Gabriella irodalomtörténész, gyermekirodalom- kutató a Lázár Ervin élete és munkássága című monográfiát követően Janikovszky Éváról írt könyvet. Munkáját a Móra Kiadó jelentette meg, ahol Janikovszky Éva az életét töltötte főszerkesztőként. 2003. július 14-én halt meg, élete hetvenhetedik évében. A könyv tulajdonképpen halálának tizedik évfordulójára íródott, de némi késéssel, az idei könyvhétre látott napvilágot. Már szinte elfelejtődött, hogy az írónő Kucses Évaként született Szegeden, hiszen 1958-tól Janikovszky Évaként írta be nevét a gyermekirodalomba – itthon és a nagyvilágban. Pályája viszonylag későn indult, akárcsak Astrid Lindgrené, akihez egyre többször hasonlítják szakmai fórumokon. Mindennek készült, csak írónak nem, de ebben a könyv olvasása után kételkedni is szabad. A szegedi tudományegyetemen olyan tanárai voltak, mint Kerényi Károly, Sík Sándor és Bibó István. Kereste magát, és szenvedélyesen tanult. Segítették szerencsék és véletlenek. A végeredmény: a Réber László illusztrálta gyermektörténeteket harminchat nyelvre fordították le. A fergeteges siker kezdete 1973, amikor a Ha én felnőtt volnék című kötete az Év Gyerekkönyve lett Nyugat-Németországban. Számos elismerést kapott; a Kossuth-díjat a halálos ágyán vehette át. Műveit legutóbb Kínában, Japánban és Svájcban adták ki. Népszerűsége több mint egy évtizeddel a halála után is töretlen…

Kodály-szobor Galyatetőn

Láttam sokaságot még a Kodály-centenárium évében, 1982-ben Galyatetőn: a hegyek alatti faluközösségek zarándokcsoportjait, melynek tagjai az esős, hűvös augusztusi nap ellenére búcsús szívvel énekelték régi énekünket: Angyaloknak Királynéja, tiszta Szűz… Valaki megjegyezte: „Mintha zarándoklatra jöttünk volna, Kodály művészete, úgy látszik, erre is szólít.” A kápolnában, az álló sorban imádkozott Bárdos Lajos, a szentélyben Rajeczky Benjamin ciszterci zenetudós, Nádasi Alfonz bencés és id. Fasang Árpád, a mester barátai, volt munkatársai. A misét Szakos Gyula püspök celebrálta; a fiatal plébános, Kacsik Árpád a házigazda közvetlenségével köszöntött mindenkit. A harmóniumon, melyen Kodály kántorként is játszott, emléktábla csillogott, a falon Miletics Katalin szobrász-keramikus Kodály-domborműve hívta fel a figyelmet, s hívja fel ma is. Szenthely (nemzeti zarándokhely) ez az 1941-ben fölszentelt kápolna, ahol „sok távolság van jelen” történelmünkből, s a Fiú, „ki szétosztatott sok apró s majdnem szótalan szerepre”, magaslatból őrködik az ország közössége fölött.

Kodály Zoltán emlékének

éreztem az első ritmust
mi sejtjeimbe költözött
hallottam az első dalt
mely éveimbe öltözött

Sárospatak vártemplománál

Tekintélyes tömbje, karcsú, eklektikus tornya meghatározza Sárospatak látképét. A háromhajós, késő gótikus plébániatemplomot a város világhírű szülöttjének ünnepi évében, 2007. október 19-én XVI. Benedek basilica minor rangra emelte. A „vártemplom” ott magasodik, ahol a feltételezések szerint nyolcszáz évvel korábban Árpád-házi Szent Erzsébet bölcsője ringott a királyi szálláshelyen. Régészek és történészek kutatták az épületet: alapjait, falait, históriáját, történelmi kényszerűség diktálta metamorfózisait. 1964 és 1970 között zajlott a templom műemléki helyreállítása. Most ismét állványokkal takart munkaterület. A Sárospataki Bazilikáért Közhasznú Alapítvány (a kassai dóm renoválásáért felelős Gótikus Utak Gyöngye Alapítvány partnereként) ugyanis pénzt nyert azon az uniós pályázaton, amelyet határon átnyúló együttműködési program keretében, szakrális épületek felújítására és turisztikai jellegű fejlesztésekre írtak ki. E szlovák–magyar kooperáció üzenetértékű is: Kassát és Sárospatakot összekapcsolja Szent Erzsébet tisztelete.

Babiczky Tibor költői világa

Babiczky Tibor neve ismerősen csenghet azok számára, akik kedvelik, olvassák és értik (megpróbálják érteni és érezni) is a mai magyar lírát. Babiczky a kortárs költészet legújabb, legfiatalabb generációjának jeles tagja. Úgy gondolom, nem érdemtelenül részesült Móricz Zsigmond- ösztöndíjban és Junior Prima-díjban. Versei angolul és csehül is megjelentek. Legújabb alkotása, a Magas tenger című könyv – négy verseskötet után – az első regénye, igazi bűn(tudat)regény. Nem skatulyázhatjuk be, hogy krimi, mert nem is igazi krimi. Sokkal inkább arról szól, hogy a főszereplő életében (is) meghatározó a bűntudat jelenléte. A bűntudat van, jelen van, létezik. A bűnhődés és annak akarása pedig talán megtisztít, felemel. Talán nem.

Aquila János –
dallam e név;
a freskóidat bámulók
gyakran hiszik:
röptödhöz az ecset
adta a szárnyat.