Kultúra

Budapesten, a Kossuth Lajos utca és a Szép utca sarkán található Neves Kor-Társ Galériában november 29-én, 17 órakor Székely János püspök nyitja meg Boros Attila festőművész kiállítását, aki az alkalomra az olasz–magyar kulturális évad keretében tavaly Rómában is bemutatott, magyar szenteket ábrázoló képeit egészítette ki újabb festményekkel – köztük Jézus személyével is foglalkozó alkotásokkal. Az összeállításban szereplő korábbi művek a nagyváradi püspöki palota, a Római Magyar Intézet és a Római Szalézi Egyetem kiállítóterme után először láthatók itthon a belvárosi galériában. Tiszta-áttetsző arcok, álomszerű valóságok tükröződnek pasztellszínekkel Boros Attila „portréin” és békésen drámai legendáriumi jelenetein.

Németországi utunk nyitánya és befejezése kétszer félnapos tartózkodás volt (az elsőt elmosta egy hatalmas zivatar, így a városnézésre csak hazafelé kerülhetett sor) Morvaország egyik gyöngyszemében, a tizenegyezernél valamivel több lelket számláló, IV. Vencel királytól 1417-ben teljes jogot nyert városkában, Velké Meziřičíben, amelyet németül Groß Meseritsch néven is ismertek.

2014 tavaszán érdekes premier várt gyermekekre, szülőkre, nagyszülőkre a „református Budapest” szívében, a Ráday utca 20.-ban, a Két Egér könyvesboltban, amely, bár nem egyházi intézmény, a vallásos családok gyermekeinek szóló, gazdag könyvválasztékot s olykor hitmélyítő eseményeket is kínál fiataljainknak. Ilyen volt ez a tavaszi találkozás is, a rangos kolozsvári kiadó, a keresztyén profilú Koinónia munkatársaival, akik ezúttal egy világsikerű gyermekbibliát tettek elérhetővé a magyar anyanyelvű gyermekek számára.

Na persze, majd bolond leszek ilyesféléket megengedni a fiamnak! – buzog fel bennem az előrelátó pedagógus, miközben Jean-Pierre Jeunet legújabb, T. S. Spivet különös utazása című filmjét nézem. Néhány pillanattal később pedig gyermeki ámulattal feledkezem bele a vásznon történtekbe. S ez így megy majd’ két órán át, ám ez a rendhagyó hullámvasút egy percre sem terhel meg, mivel az Amélie csodálatos életének rendezője levetkőzte harsányságát, s az idén ősszel nálunk is bemutatott filmje főképp jól eltalált arányaival imponál.

Gondolatok a Holtodiglan című filmről

Miután az ifjú kiállta a birodalom királyának összes próbáját, megfejtette a királykisasszony jegyeit, és megküzdött a sárkánnyal, elnyeri méltó jutalmát: elveheti feleségül a szépséges királylányt, majd a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” mondattal véget is ér a történet. De az élet ezután válik csak igazán fordulatossá és akár küzdelmessé is, amiről alig születnek népszerű mesék, filmek, műalkotások. Kivételek persze vannak, ilyen a nemrégiben nálunk is bemutatott legújabb David Fincher-rendezés, a Holtodiglan.

Egy nagy kiállítás előzetese

Az európai kultúra egyik virágkorát, a XVII. századi holland művészet időszakát átfogóan bemutató tárlat a 2015 tavaszán felújítási munkák előtt bezáró Szépművészeti Múzeum utolsó nagyszabású kiállítása.

Robert Wilson rendezése a Vígszínházban – Pilinszkyvel

1971 nyarán Franciaországban látta A süket pillantását. Az amerikai Robert Wilson Párizsban vendégeskedő kísérleti színháza annyira megragadta Pilinszky Jánost, hogy rögtön jegyzeteket írt róla az Új Emberben, aztán az Élet és Irodalomban; illetve e nagy találkozás ihlette későbbi „párbeszédregényét” is, amely Beszélgetések Sheryl Suttonnal címmel jelent meg. Pilinszky korán, jó érzékkel ismerte fel Wilson művészi céljainak jelentőségét. Itthon elsőként elemezte a „jelenséget”, megállapítva: Új színház született.

Az ősszel bemutatott filmek közül az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó alkotás Pawel Pawlikowski filmje, az Ida. Nem csak azért, mert reklám nélkül is figyelemre méltóan sokan nézték meg. A kritikusok is egyöntetű tetszéssel fogadták, legalábbis ami a formai megvalósítást illeti, hiszen a témája miatt sok bírálatot is kapott.