Kultúra

Bitskey Tiborra emlékezünk

Nem tudom, miért, valahogy úgy éreztem, vissza nem térő alkalomként adódik, hogy beszélhessek vele. Régi terv volt a megszólítása, de nyolcvanötödik születésnapja, a nemzet színészévé választása és a szolnoki Cseresznyéskert bemutatója szinte kikövetelte, hogy felhívjam. Alapvetően derűs volt Bitskey Tibor, közvetlen is, jól ismert, ízét nem vesztett hangjában mégis ott bujkált a bizalmatlanság. Ugyan mit mondjon el most hirtelen ennek az újságírónak? Annyian faggatták már hosszú pályafutása során…

A fáma szerint James Cameron fogalmazta újra a Hitchcocknak tulajdonított mondást: ha az asztal alá betesznek egy táskabombát, az feszültségkeltés (suspense), ha az fel is robban, az akció. Bárhogy is, a nézőnek tudnia kell róla, hisz ez okozza az izgalmat. A tavalyi fesztiválokról nemrég hazánkba érkezett Whiplash és Foxcatcher – ragyogó színészek tolmácsolásában – ezt a két alapvető hatáskeltési mechanizmust működteti, mégpedig kiemelkedő minőségben.

Sokszor úgy gondoljuk, ha egy film ismertetéséhez odaírjuk, hogy meghatározó benne a társadalomkritika, akkor azzal már mindent elmondtunk. Ezt persze leginkább akkor tesszük szívesen, ha olyan filmet vizsgálunk, amelyet eredetileg szórakoztatásra szánt a rendezője. Egykor az olasz politikai krimik, ma a skandináv krimik és az amerikai akciófilmek esetében hallunk önkritikus felhangokat. De mi a helyzet a német filmekkel? (Magyarországon valószínűleg csak a különlegességek kedvelői tudnának néhány német rendezőt megemlíteni. Nekem hirtelen csak Wim Wenders és Christian Petzold neve jut eszembe.) Nos, ha valaki mindeddig hiányolta a német társadalmat elemzőbíráló filmeket, annak érdemes megnéznie az Elborult világ című filmdrámát.

Ferzan Özpetek már hazai mozikban is látható új filmje a mostanság trendi dramedy műfajában tárja elénk egy szerelem történetét a kezdetektől a valódi próbatételig. Aki volt már templomi esküvőn, hallhatta az eskü szövegének „…semmiféle bajában” fordulatát, melynek kimondása egy olyan emelkedett pillanatban, mikor szívünk választottjával az oltár előtt állunk, talán nem is tűnik olyan nehéznek. Idővel aztán eljön a pillanat – előbb vagy később –, amikor az említett szavakat tettekre kell váltani.

Interjú Krulik Zoltánnal, a harmincéves Makám vezetőjével

Napének címmel jelent meg a Makám együttes három évtizedet felölelő lemeze. A bemutató koncerten decemberben a legújabb daloktól haladtak a kezdeti idők munkái és formációi felé. Zenei stílusok, előadóművészek jöttek-mentek az együttesben, de a vezető, a „frontember” állandó: Krulik Zoltán a zenekar alapítója, zeneszerzője, hangszerelője és a Robinzon Kruzo projektben az előadója is. Zenei munkásságában megjelenik a Kárpát-medence, a Balkán, az afrikai és indiai zene hatása, illetve a középiskolás korában elsajátított gregorián ének- és dallamvilág szeretete.

Scheiber Hugó festőművész életműve

„Tudod, fiam, a művészélet göröngyös pálya” – mondta időnként jó anyám ifjúkoromban, amikor még festő szerettem volna lenni. Időnként feltűntek Szombathelyen, ahol a nyarakat töltöttük az ötvenes-hatvanas években, szegényes ruházatú vándorfestők, akik viszonylag olcsón kínálták kisméretű, általában nem túl kvalitásos olajképeiket. Szüleim vettek is tőlük rendszeresen egyet-egyet, ezzel is kicsit segítve ezeket a fiatalembereket. Valóban nem garantálható előre semmi, a siker, az elismerés bizonytalan. A tehetség önmagában nem elég, ki is kell bontakoztatni a bennünk rejlő képességeket. Szőnyi István gyakran mondta tanítványainak, hogy a szorgalom, az útkeresés, a gyakorlás mennyire fontos dolog a művésszé válás rögös útján, és ne feledkezzünk meg talán a legfontosabbról, a szerencséről, mert jaj nekünk, ha elkerül bennünket.

A YouTube gazdag kínálatának jóvoltából mi, anyaországiak is évek óta figyelemmel kísérhetjük Kádár Annamária kolozsvári pszichológus, egyetemi adjunktus és főképpen Mesélő Asszony munkásságát. E médiaszolgálatai közül a legemlékezetesebb élményünk (olyan természetes jelenség ő, hogy a „szereplés” szó egyszerűen nem illik hozzá) talán éppen itt bemutatandó könyve kolozsvári premierjének közvetítése lehet. Ennek hangulatos–családias színhelye a háromgenerációs közönséggel zsúfolásig megtelt Gaudeamus könyvesbolt volt. Itt, illetve a könyv megjelenéséhez kapcsolódó stúdióbeszélgetésben is elhangzott a lassú nevelés (a gyorsétkezdékkel szakítani kívánó slow food mozgalom lelki pedagógia testvére) fogalma, amelynek szerves része a nem elkapkodott, nem penzumként kipipált mesélés is.

„Zsenifilmek” a mozikban

A zsenikultusz, bár alapvetően XIX. századi találmány, még mindig hódít, főleg akkor, ha főhősének magas szinten művelt szakmája amúgy nem tartozik az általános műveltség körébe. Rejtélyes matematikai gondolatkísérletek, elméleti fizika, kozmológia… a nagyközönség sok esetben még manapság is valamiféle misztikumot feltételez a száraz képletek mögött, s hogy ne kelljen csalódnia, időről időre meg is kapja a mozivásznon. A hazánkban mostanában bemutatott A mindenség elmélete és Kódjátszma egyaránt épít erre az elvárásra, többnyire sikerrel, ám kínosan kerülve bármiféle kockázatot.