Verdi – Shakespeare-alapú – késői remekét is utoléri a rendezői színház. Az Otello a mai migránsválságos időkben új értelmezési lehetőségeket kínál: üldözöttség, kisebbségi lét, kultúrák és „bőrszínek” találkozása… – csupa vitára ingerlő, állásfoglalásra késztető téma.
Szinte berobban a színpadra. Szenvedélyesen szorítja a mikrofont, miközben eget szántó erővel énekel életről, halálról, bánattal teli vívódásról, örömről, elengedésről és reményteli várakozásról. A szőke díva egy idő után a tonettszékre dobja ezüstróka boáját, majd elkezdi igazgatni baloldalt combközépig felvágott, fekete estélyijét. Mi több, meg is magyarázza: csak a jólneveltsége miatt nem lett kihívóbb a ruhája…
Gondolatok a Szent Márton-év elé – Szent Márton ünnepén, november 11-én kezdetét veszi hazánkban a Szent Márton-év, amelyet a püspök születésének ezerhétszázadik évfordulójára, a Szombathelyi egyházmegye kezdeményezésére a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hirdetett meg. Az egyházmegye, a Pannonhalmi Főapátság és Szombathely városa együttműködési megállapodást kötött a közös programok szervezésére és megtartására.
„Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, / mivel az igaz útat nem lelém.” Dante Isteni színjátékának kezdő sorait – itthon Babits magyarításában – szinte mindenki ismeri; citálja az is, aki nem is tudja, pontosan honnan valók. Így indul e nagy mű, amely máig hatóan átjárja, izgatja Európa, a Nyugat, némi túlzással a világ kultúráját. Mindig hat, az „emberélet útjának felén” különösen; amikor már a kritikus, önkritikus figyelem egyre inkább belülre és felülre irányul.
„Néhány meghatározó művészi élményem tetten érhető a dalszövegekben. Akkoriban belevetettem magam a Jelenések könyvébe, ami ugye az Újszövetség része, János apostol Patmosz-szigeti látomásait örökíti meg. Ennek a könyvnek a központi témája az apokalipszis eljövetele, de mivel egyedi, szimbolikus nyelvezetet használ, sokféleképpen szokták értelmezni. Nagyon foglalkoztatott ez a téma, különösen az emberi civilizáció sorsa, a mi kultúránk jövője és lehetséges vége.”
Életünk szentmiséje akkor kezdődik, ha a mise végén kilépünk a templomajtón – jó pár éve örökre lelkünkbe írta e bölcsességet Varga László kaposvári plébános, aki hiszi-éli-hirdeti-tanítja: érdemes elindulni a szentté válás útján… Csodálom azokat, akiknek sikerül, és nagy léptekkel haladhatnak előre e kátyúkkal, buktatókkal teli terepen, ám sokan vagyunk, akik eltévednek, elbizonytalanodnak, visszafordulnak, aztán ismét újrakezdik – vállalva a lejtőket, az emelkedőket. Elfogadva lelkivezetők segítségét, kivédve támadások özönét, újra és újra nekibátorodva az útnak.
Sajdik Ferenc a budapesti Cultiris Galériában – Vajon ki az a Festéktüsszentő Hapci Benő? Ember, állat – vagy valaki más? Tömzsi test, csökevényes kezek és lábak jellemzik ezt a kis egyszerű lényt. Bárki legyen is ő, mindenképpen mulatságos, arca, krumpliorra, egész kis fazonja jókedvre deríti az embert.
Az idén nyolcvanöt éves, Kossuth-díjas Sajdik Ferenc karikatúráiból rendezett kiállítást a budapesti Örkény István Könyvesbolt galériája.
Fekete Istvánról nevezték el a toponári látogatóközpontot – Nem tudom, hogyan érezné magát Tutajos és Bütyök, ha egyszer betoppanna a toponári Fekete István Látogatóközpontba, ahol a harmadik évezred technikai vívmányait alkalmazva rendeztek egy méreteiben és látványában is lenyűgöző kiállítást a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum munkatársai.