Kultúra

Egyik legtermékenyebb s legnépszerűbb írónk, Lőrincz L. László, vagy másik két nevén: Leslie L. Lawrence, illetve Frank Cockney szerint az ihlet a lusta szerzők kifogása. A tudományos-fantasztikus irodalom, illetve a krimi legismertebb hazai képviselője – akinek lánya szintén író – nem ismer pardont, naponta odaül német írógépéhez, hogy teljesítse a penzumot, ami nem kevés: tizenöt oldal. Ez természetesen nem jelenti a szöveg végső formáját, hiszen az még további javítgatásra vár. A református lelkész nagyapai őssel büszkélkedő, Budapesten élő író ma is rendszeresen visszatér szülőmegyéjébe, Somogyországba, ám nemcsak azért, mert szeret nosztalgiázni. A gyökerek húzzák haza…

Sepityko Kálváriája és a Jöjj és lásd! Klimovtól. Két klasszikus szovjet háborús film; az első 1977-ből, a második 1985-ből. A helyszín azonos: Belorusszia – 1942-ben, illetve 1943-ban. Mindkettő a feldolgozhatatlan traumákról szól, de más szempontból. A Kálvária partizánhősiessége evangéliumi parafrázissá nemesül; a Jöjj és lásd! erőteljes vádirat apokaliptikus haláltánc-szimbolikával. A megközelítésmód eltérő, a téma, az érdeklődés viszont közös, ami annak ismeretében különösen érdekes, hogy e filmek alkotóinak élete és munkássága egy ideig párhuzamosan haladt, sőt összefonódott: az 1979-ben autóbalesetben elhunyt Larisza Sepityko ugyanis Elem Klimov felesége volt.

Az első világégés a Várkert Bazárban – Amint beléptem a kiállítótérbe, azonnal magával ragadott az a két életnagyságú, viaszból készült lovas katona, „akik” az első teremben fogadják az embert. Teljesen élethűek, annyira, hogy titokban megbirizgáltam az egyiknek a kezét, de hál’ Istennek nem mozdult.

Ha ezt a szót halljuk: Kalocsa, minimum négy dolog jut az eszünkbe. Először az ugrik be, hogy paprika. A kalocsai paprika hungarikum, szép piros színével, kiváló zamatával a magyar ételek legfontosabb fűszere. Lehet, hogy a paprika fesztiválról is hallott már, amely az ország legrégebbi és egyik legnívósabb gasztronómiai és kulturális találkozója.

Nagy Viktor a Kultkikötőről és más színházi feladatairól – Nemcsak briliáns színész, szervezőként is kiváló, aki az életét tette arra, hogy a nyári szezonban igényes előadásokkal lepje meg a közönséget. Megálmodta a Kultkikötőt, amely több Balaton-parti településen amolyan „kulturális záporként” hűsíti a nyárestéket. Tíz éve lehorgonyoztak Balatonföldváron, amely nemcsak virágos sétányaival, híres villasorával hívogat, hanem színházi kínálatával is vonzza a publikumot. Leginkább azokat a szenvedélyes nézőket, akik vakációjuk idején sem hajlandók lemondani Tháliáról. Az ötletgazdával, Nagy Viktorral beszélgettünk a tizedik születésnapját ünneplő Kultkikötőről.

Beszélgetés Rohmann Ditta csellóművésszel – Rollerrel és csellóval szelte az utcákat, mostanság kislánya vette át a kétkerekű vezetését, maga pedig a hangszert és a bevásárlószatyrokat viszi. Amikor pedig nem a hátán cipeli, akkor teljes testtel és lélekkel játszik a négy-, illetve öthúros csellón, mely nem nehezítője, hanem kiegészítője Rohmann Ditta anyaságának. A fiatal művésznő lakott már Svájcban, Amerikában; három nyelven beszél, férjével, Fassang László orgonaművésszel és kislányukkal pedig valódi zenészcsaládban élnek. Dittával az alkotó család mindennapjairól, az előadó-művészethez szükséges bátorságról és a megtalált hangszer öröméről beszélgettünk.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében fekvő Vizsoly a XVI. századi magyar nyelv páratlan dokumentumának, a Vizsolyi Biblia kinyomtatásának helyszíne. Ez a könyv a legrégibb fennmaradt és ma is használt, teljes szövegű, magyar nyelvre lefordított Szentírás. A fordítást és a nyomtatást szívügyének tekintette és bőkezű adománnyal segítette Rákóczi Zsigmond, a település ura, a későbbi erdélyi fejedelem. A főúr ezzel a tettével megalapozta a Rákóczi-család bibliaszeretetét, és a magyar kultúra támogatásával példaként szolgált a későbbi generációk számára.

Hollywood ravasz játékos: nagyon is jól tudja, hogy a bennünk lakó naiv kisgyerek csillapíthatatlanul vágyik felemelkedésmesékre. Így ha majd az utolsó tévés tehetségkutató díszleteit is elpakolják, a gyöngyvásznon akkor sem fog megkopni a kisember (ön)megváltásának zsánere – amely természetesen tovább fűszerezhető az aktuális trendnek megfelelő műfajelemekkel. Most épp a rögrealizmus és a látványorientáltság varázsitala hódít, melyekből két filmünk, a hazánkban nemrég bemutatott Everest és Mélyütés is jókora kanállal merít, rendezőik azonban szerencsére nem elégedtek meg a lecke puszta felmondásával. Baltasar Kormákur és Antoine Fuqua ugyanis egyaránt a színészválasztástól remélték filmjük sikerét, ám míg előbbi egy egész csapatot mozgat, utóbbi egyetlen középponti hősre fókuszál.