Víztiszta kultúra – vízközelben
Fotó: Memlaur Imre

 

– A Kultkikötőt működtető Összpróba Alapítvány előzményei 1995-ig nyúlnak vissza, ekkor indultak ugyanis az évente megrendezett színházi alkotótáborok, kisebb vándorfesztiválok. 2003-ban hívtuk életre az alapítványt, és 2005-ben találtunk állandó helyszínt tevékenységünknek. Balatonföldváron leltünk otthonra, itt dobbant meg a szívünk, és éreztük azt, hogy a helyiek és a városvezetés egyaránt kíváncsi ránk. Az akkor már évek óta zárva levő szabadtéri színház pedig megfelelő színtérnek bizonyult ahhoz, hogy összegyűlhessenek és találkozhassanak azok az alkotók és nézők, akik a rendes évad után sem tudnak színház nélkül élni.

Ez a mérlegkészítés éve is, hiszen egy évtized elég ahhoz, hogy bebizonyosodjon: helyes úton indultak el…
– Roppant sok tanulsággal járt az elmúlt tíz év. 2005-ben mi sem láttuk át teljesen, hogy mibe kezdünk bele. Csak reménykedhettünk, álmodozhattunk arról, ami mára valósággá vált: a Kultkikötő a reneszánszát élő Balaton régió meghatározó rendezvénye lett. De eddig eljutni hosszú út volt: nekünk is tanulnunk kellett a „szakmát”. A tíz év alatt az is bebizonyosodott, hogy a tartalmas, igényes kultúra közvetítése, a minőségi szórakoztatás számunkra a helyes út – még akkor is, ha ez nem a legkönnyebb út. Tíz év alatt sokat változott a környezet: a Balaton kulturális, szabadidős kínálata és az emberek igényei is folyamatosan alakulnak. De mi nem a divatot akarjuk követni, hanem a kultúra legjavát igyekszünk csokorba kötni.

Nem jelentett mindez túl nagy kockázatot? Hiszen a Balaton-parti települések az üdülőszezonban amúgy is programarzenált kínálnak…
– A kockázat mind a mai napig megvan. Az időjárás ráadásul olyan befolyásoló tényező, amire nincs hatásunk. Az előadásainkra és magára a játszóhelyre azonban annál inkább. Az említett programarzenál valóban nagy versenyt diktál, de mi abban hiszünk, hogy az igényes kultúrára mindig szükség van, és meg is találja a közegét. Olyan műsort akarunk kínálni egész nyárra, aminek nincs párja, amit magunk is szívesen látogatnánk, és amire büszkék lehetünk.

Gyarapodott a játszóhelyek száma is. Balatonföldváron kívül már Balatonbogláron és Balatonfenyvesen is tapsolhatott a közönség.
– Az idei esztendő fontos a Kultkikötő életében. Mivel igény mutatkozott arra, hogy ne csak Földváron, hanem egyéb helyszíneken is tartalmas szórakozást kínáljunk, bővítettük játszóhelyeink számát. Egy új hely elindítása izgalmas, bonyolult, sok energiát és odafigyelést igénylő folyamat. Egészen személyes ügy, hiszen az új játszóhelyek ugyanúgy a „gyerekeink”, mint a tíz éve működő élménytér. Az „újszülöttet” gondozni, ápolni kell. Éppen ezért nagy öröm, hogy Balatonbogláron az első évadunk sikeres lett. A művelődési ház udvara egészen különleges atmoszférájú helyszín, romantikus, bensőséges, meghitt hangulatú tér. Ennek megfelelő előadásokat hoztunk ide. A másik helyszín, Balatonfenyves egyértelműen a családosok birodalma lett.

Hogy látja: mit vár a nyári színházi előadásoktól az igényes néző?
– Úgy vélem, nincs különbség a színházi évad és a nyári szezon között. A nézők egy nyári szabadtéri színházban is azt szeretnék, hogy elvarázsolja őket egy előadás, mintha kőszínházban lennének, sőt még annál is többet várnak és kapnak. A nyári színházban egy profi kőszínházi előadás minden erénye kiegészül azzal a látvánnyal és érzéssel, amit a csillagos égbolt ad, hiszen az előadások a szabad ég alatt születnek újjá. Ezt az élményt kőszínházban lehetetlen megteremteni. Mindemellett a színészi munka és megvalósítás ugyan­olyan igényes kell hogy legyen, ugyanazt a művészi színvonalat kell hogy nyújtsa. A nyár nálunk tulajdonképpen a rendes színházi évad folytatása, azzal a különbséggel, hogy itt válogatottan a legjobb előadások kerülnek egy helyre.

Nyáron talán népszerűbbek a könnyedebb darabok. Miként sikerült megtalálni-megőrizni a helyes arányt a kínálatban?
– Ez mindig kényes kérdés. Mondhatni pengeélen táncolunk. Szerencsére a kollégáim és én is hasonlóan gondolkodunk színházi ízlés tekintetében, így egymást inspirálva és erősítve veszünk részt a program összeállításában. Akadnak persze viták, de ezek termékeny szakmai viták, ötletelések, megbeszélések, amelyek révén mindannyian gazdagodunk. A cél folyamatosan és egyértelműen az, hogy a szórakoztatás ne csak könnyed, de tartalmas is legyen. Olyan, mindenki által nagyra becsült művészek lépnek a Kultkikötő színpadaira, mint Molnár Piroska, Udvaros Dorottya, Kern András vagy Jordán Tamás. Ez garancia a minőségre.

Lázár Kati, Lukáts Andor, Szabó Kimmel Tamás, Benedek Miklós, Oszvald Marika, Mikó István – néhány további vonzó név az idei vendégek közül. Könnyen mondtak igent a művészek?
– Igen. A fellépő színészek szeretik a helyszínt, hiszen nemcsak a környezet kellemes, de minden technikai és személyi feltétel is adott a magas színvonalú munkához, és ezt ők évről évre tapasztalják. Ezért sokan már a szezont megelőző év végén kérdezgetik, hogy idén jönnek-e fellépni. Vannak olyanok, akik régóta kedves ismerősei a Kultkikötőnek, szinte a kezdetektől végigkövették a fejlődés útját – mint a KFT együttes vagy Lázár Kati –, és vannak, akik idén először léptek színpadra nálunk, új színnel gazdagítva a palettát, mint Oszvald Marika.

Fellépett sokak kedvence, a Quimby is, de a legnagyobb siker talán a Mégis szép című Udvaros Dorottya-est volt, valamint Székely Csaba Bányavaksága, a kaposvári Csiky Gergely Színház és a pécsi Nemzeti Színház közös előadása…
– Földvár és Boglár két fantasztikus helyszín, de nem szeretnénk egybemosni őket, és nem szeretnénk ugyan­azt kínálni mindenhol, mint egy gyorsétteremláncban. Tiszteletben akarjuk tartani a helyszínek hangulatát, szellemét, és a sajátosságokra, egyéni jellegzetességekre építve kialakítani egy-egy játszóhely karakterét. A Quimby nagyon szeret Földváron játszani, évek óta visszatérő vendégeink. Bogláron adott egy csendesebb, nyugodtabb, gyönyörű környezet, közelben a kápolna, a síremlékek, a Gömbkilátó. Udvaros Dorottya zenés verses estjét és a kaposvári Csiky Gergely Színház előadását a hely varázsának megfelelő és odaillő produkcióknak gondoltuk. A visszajelzésekből úgy tűnik, jó irányba indultunk el.

Örömmel tapasztaltam, gondoltak a gyerekekre is. Jó stratégia ez a színházra nevelésre, de kell a mese a felnőtteknek, a játszani már elfelejtett anyáknak, apáknak is.
– Azok a szülők, akik elhozzák a gyerekeket a Rutkai Bori Banda koncertjére vagy a Szamárfül Projekt előadására, nem is beszélve Écsi Gyöngyi mesemondó egyedülálló bábelőadásaira, sokszor ugyanolyan jól szórakoznak, mint a picik. A jó mese ugyanúgy szól a gyerekeknek, mint a kamaszoknak és a szülőknek is. Minden korosztálynak mást mond, és minden korosztály tud kapcsolódni hozzá.

Színészként ismerte és szerette meg a közönség. Nyaralhatott volna egész nyáron, vagy hivatása rabjaként esténként pluszfellépést vállalva játszhatott volna – akár a Kultkikötőben is –, ám ehelyett azt láttam, hogy egyik helyszínről a másikra furikázik. Telefonál, egyeztet, szervez, rendelkezik. Én ezt a feladatot missziónak érzem, hiszen arról szól: a kultúra, a színház- és a zeneművészet eszközeivel fényt visznek a sötétségbe… Szóval nem passzióról van szó?
– Semmiképpen nem passzió, de szenvedély. Az embert hajtja valami afelé, hogy színházzal foglalkozzon akkor is, amikor nyári szünet van. Ez egy belső motor, ami soha nem áll le. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy egész nyáron át lógázzam a lábam. A Kultkikötő a kezdetektől fogva és azóta is folyamatosan fontos ügy és álom egyszerre. Nem lehet soha késznek tekinteni, mindig van tennivaló, fejlődnivaló. Ahogy egy színházi előadást estéről estére újra kell teremteni, a Kult­kikötőt is minden évben ki kell találni. Ez olyan erős késztetés, hivatástudat, amiért képes vagyok sok mindent feláldozni, mert tudom, hogy érdemes.

Most a Tháliában láthatjuk az Alul semmiben. Miben tűnik még fel ebben az évadban?
– A Kecskeméti Katona József Színházban játszom idén a Tennessee Williams Macska a forró bádogtetőn című darabjából készült előadásban Zsótér Sándor rendezésében, majd a Boing, Boing című vígjátékban, melyet Cseke Péter állít színpadra, végül a Hamletben Rusznyák Gábor vezetése alatt. Ezenkívül továbbra is játszom a Pintér Béla és Társulata, valamint a budapesti Katona József Színház előadásaiban.

Jövő nyáron miben változik, egyáltalán változik-e valamiben a Kultkikötő? Esetleg van még néhány Balaton-parti település, ahol szükség van a „víztiszta kultúrára”, ahogy szlogenjükben hirdetik?
– Az idei terjeszkedés még sok feladat elé állít minket, és Földváron sem ülhetünk a babérjainkon. Szeretnénk a boglári és fenyvesi helyszínt még szerethetőbbé és komfortosabbá tenni, igazán belakni; Földvárt pedig minden évben megújítjuk, csinosítjuk. A műsort illetően: megpróbáljuk ugyanazt a színvonalat képviselni továbbra is, amit eddig megszokhatott a Kultkikötő közönsége, de ezzel még nem elégszünk meg; az a tervünk, hogy még színesebbé tegyük a programkínálatunkat. Ezen dolgozunk ezekben a napokban is.