Kultúra

Múltidézés és jelen(lét) Mráv Zsolt régésszel

Auguste Renoir (1841–1919) francia festő, az impresszionizmus egyik megteremtője, bár soha nem kötelezte el magát ezen, mint ahogyan más művészeti irányzatok mellett sem. Vallotta: a művészet egyetlen szabálya, hogy nincs kötelezően elfogadott szabály.

„A zenét a világ nyolcadik csodájának tartom; a földi élet fantasztikus ajándékának. Mit is énekel Messiaen operájában az angyal Szent Ferencnek? »A mennyei boldogságot csak a zene által élheted át!« Az a fantasztikus benne, hogy ehhez nem kell a mennybe menned, mert itt a földön is átélheted” – olvasom egy hazai interjúban, amelyet 2002-ben készítettek Valery Gergievvel.

Elizabeth Barrett és Robert Browning szerelme 1845 januárjában, az akkor már ismert, főként filozofikus és drámai költeményeiről „elhíresült” viktoriánus költő Barrett kisasszonyhoz intézett első levelének szavaival kezdődött: „Tiszta szívből szeretem ezeket a verseket – és magát is szeretem.” Májusig csupán távkapcsolat volt a harminchárom éves, elegáns, szülei szeme fénye fiatalember, s a rengeteg testi-lelki szenvedést megélt, voltaképpen tizennégy éves korától csak egyre gazdagodó költészetében, s kiterjedt levelezésében élő, a maga harminckilenc évével már reménytelenül öregnek számító Elizabeth között.

Vaszary János három aktmodellt ábrázoló lapján láthatóan légies könnyedséggel száguldott a ceruza a mester kezében. Meglehet, hogy a rajz csak egy kroki, esetleg vázlat lehetett egy későbbi képhez, vagy pusztán műtermi gyakorlat. Ám bármilyen célból is készült, igazi remekmű. Akinek volt már alkalma hasonló módon rajzolni modell után, az tudja, milyen nehéz egyetlen vonallal elkapni és megörökíteni egy mozdulatot.

Kisgyerekként láttam-hallottam először Takács Klárát, 1981-ben, Rossini Hamupipőkéjének címszerepében. Azután hosszú szünet. Az utolsó színházi emlékem vele kapcsolatban 2000/2001-ből való: Suzukit énekelt a Madama Butterfly-ban. Egy időben viszont gyakran összefutottam vele a hűvösvölgyi végállomáson, ahová a férjével, Szekeres Ferenc karnaggyal járt le vásárolni és ügyeket intézni. Legtöbbször csak üdvözöltük egymást, elvétve néhány szót is váltottunk. Tiszteletben tartottam a zárkózottságát, amit mindig a „valahonnan ismerősnek” szóló barátságos mosollyal honorált.

Nemrég került a mozikba Morten Tyldum Utazók és Mel Gibson A fegyvertelen katona című filmje. Míg az előbbi a távoli jövőben játszódik, és cselekményének minden része a képzelet szüleménye, addig az utóbbi a múlt egy megtörtént epizódját dolgozza fel. S bár műfajukat tekintve is messze állnak egymástól – sci-fi és dráma –, mégis érdemes egymás mellé állítani a két alkotást. Összevetésük ugyanis lehetőséget teremt arra, hogy emberi létezésünk egyik meghatározó jellemzőjéről, a döntésről elmélkedjünk.

Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze a magyar film- és színjátszás meghatározó egyénisége, alakításai több nemzedék számára nyújtottak feledhetetlen művészi élményt. Ebben a kötetben Bérczes László szerkesztővel, színházi rendezővel beszélget életéről, művészi pályájáról.