Közelkép

Emlékezés idős Bábel Balázsra

A magyar társadalom a XX. században – polgárháborús, világháborús kataklizmák során – legalább négy alkalommal zilálódott szét. Fölbomlott hagyományos szerkezete, s ezzel együtt föllazult az az életmódbeli, kulturális és erkölcsi rendje, amely megtartó erőt jelentett. A falusi, paraszti életforma szenvedte el talán a legnagyobb veszteséget, különösen a második világháború utáni időktől kezdve. A magyar irodalom számos műve jeleníti meg ezt a nemzetfenntartó erőt, azokat a személyeket rajzolva elénk, akik – minden megpróbáltatás ellenére – született intelligenciájukkal az élet értékes, gazdag örökségét adták tovább utódaiknak. A magyar paraszti világ olyan személyiségeket adott a közéletnek, mint például Varga Béla, Kovács Béla, Nagy Ferenc. Azért említem őket, mert most olyan valaki távozott a földi életből, aki ebbe a sorba illeszkedik.

Elhunyt Lévay Pál, a Keresztény Front tagja

A XX. században, különösen a második felében, Magyarországon élni veszélyes vállalkozás volt – fogalmazta meg valaki. Mégis szép számmal akadtak olyan személyek, akik – vállalva a diktatúra fenyegetését – kitartottak hitbeli hűségükben, s a következő nemzedékekért is felelősséget érezve igyekeztek a keresztény- magyar erkölcsi értelmiséget kinevelni. Ezt persze az akkori hatalom államellenes összeesküvésnek tekintette. Ezért üldözték a Keresztény Frontnak nevezett, lelki hazát fönntartani igyekvő közösség tagjait is. Közéjük tartozott Lévay Pál, aki most, kilencvenesztendős korában távozott a földi életből.

Ez a felirat áll a Betegápoló Irgalmasrend Pécsi Háza kerítésére szerelt ládán. Pécsett egyre többen tesznek reggelente eggyel több péksüteményt a táskájukba, hogy az eső- és hóálló ételládában elhelyezzék azt, s ezzel segítsék a rászorulókat.

Megrendülten és szomorúan értesültünk a Párizsban január 7–8-án elkövetett terrorcselekményekről. Együttérzésünket fejezzük ki az áldozatok hozzátartozóinak, a franciaországi egyházaknak, vallási közösségeknek és a francia népnek.

Teremtésvédelem

Sokunk számára meglepő módon időnként a nemzetközi nagypolitika – közkeletű eufemizmussal: a nemzetközi közösség – megpróbál az emberiség egésze számára valami egyöntetűen jót tenni. 2015 is egy ilyen nagy nekifutás éve lesz: idén ősszel kell az ENSZ-nek elfogadnia az új globális fenntartható fejlesztéspolitikai keretet, melynek elsődleges célja a szegénység felszámolása és az emberhez méltó élet lehetőségének megteremtése lesz a Föld valamennyi lakója számára.

Találkozás Boldog Batthyány-Strattmann László unokájával Hangulatos kis utca Belbudán, nem messze a Vártól. Az osztrák építészet elemeit mutató villában találkozom gróf Batthyány Ádámmal, Boldog Batthyány-Strattmann László unokájával. A szent életű orvos emléknapja január 22-e, ezen alkalomból beszélgetünk a nagyapáról – s természetesen szóba kerül az unoka életútja és a család szellemi-lelki hagyománya.

„Édesapám a huszonegy évesen betegségben elhunyt Ödönt követte korban Boldog László tizenegy gyermeke közül.” Boldog László később hercegi címet örökölt, fia, László ugyancsak a hercegi címet vitte tovább. Ma Batthyány Ádám fivérét illeti a herceg elnevezés.

Földrengés rázta meg Nógrád megye északi részét január 1-jén. Tavaly, 2014 elején, január 19-én ugyancsak földmozgásra lettek figyelmesek az itt élők. A híradások szerint jelentős anyagi károk nem keletkeztek az idei év első napján, de a repedések, vakolathullások olyan sérülésekre utalnak, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A templomok, hatalmas belső terükkel, boltíveikkel különösen érzékenyek a természeti csapásokra. Beer Miklós váci megyés püspök és Hegyi László, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság helyettes államtitkára négy, a földrengés következtében megsérült nógrádi templomot keresett fel január 15-én azzal a céllal, hogy a helyszínen tájékozódjanak arról, hol szükséges a kormányzat segítsége a károk elhárításához. S aztán másféle gondok is előkerültek.

Interjú Guba András piarista szerzetes pappal

„Amikor ismeretlen területre merészkedünk, az veszéllyel járhat, viszont nagy esély van arra, hogy valami új születik. A határok keresése, a nyitottság és a folyamatos tanulás mind meghatározói a piarista rendnek és a saját életemnek is” – mondja Guba András matematika–fizika szakos tanár, szerzetes. A piarista kispapok lelkivezetését és az oktatási intézmények pedagógiai igazgatását végző szerzetes pap többször merészkedett „határmezsgyékre”: belekóstolt a lovaglásba, a harcművészetbe, a tanyasi létbe és a mentálhigiéné tudományába is, melyeken keresztül megtapasztalta Isten útmutatását, az emberi hivatást és a közösség működését.