Látjuk-e a világ sodrát?
Orosz Atanáz görög katolikus püspök hitről és tévhitekről
A közelmúltban nevezték ki Orosz Atanáz görög katolikus szerzetest a Miskolci exarchátus főpásztorává. Szentelésére május 21-én kerül sor. Húsvét közeledtével a böjtről, az ünnepről, az ember sorsának lényegéről, kultúra és hit viszonyáról beszélgettünk. Az első kérdés a monasztikus szerzetesnek szól: nem anakronisztikus ez az életállapot a mai világban?
– Nem, főként a keleti rítusú ember számára nem. A keleti egyházban ez a kérdés jószerével föl sem vetődik. Minden szerzetes monachosz, s csak másodlagosan kerül elő: apostoli módon vagy visszavonultan élje-e meg szerzetességét?
– A mindennapi életben mi a szerzetesi élet „funkciója”, egyáltalán, lehet-e így föltenni a kérdést?
– A szerzetes kaphat olyan sajátos karizmát is, hogy az adott történelmi-társadalmi valósághoz való alkalmazkodásban legyen kiváló, de a szerzetes alapvetően Isten embere, abszolút elkötelezettség jellemzi, s ennek következtében nem az adott helyzethez köteles mérni és igazítani identitását.
2011-re a család évét hirdettük meg. Azt várom ettől az évtől, hogy reményt kapjunk a családjaink számára. Hogy újra megtanuljuk, mit jelent az egymás iránti szeretet. Hogy megerősödjenek a magyar családok. És merjék vállalni az új életet. A családokat, az anyaságot támogatni, segíteni kell. Ez nem elsősorban szociális támogatás, arra is szükség van, az is komoly kérdés, de a családok támogatása nem más, mint befektetés a jövőbe. Mindegy az, hogy az illető családban mennyi a jövedelem, mindegy az, hogy dolgozik vagy nem az egyik vagy másik szülő. Mindenkinek a támogatása fontos, különösen azért – és ezt a mi egyházi szervezetünknek egész Európára kiterjedő demográfiai felmérése mutatja –, mert ha valahol pusztán szociális kérdésként kezelik az anyaság és a gyermeknevelés támogatását, akkor általában a gyermeket nevelők kilencven százaléka kívül reked a rendszeren. Más közelítésben: érdekellentét támad a női munkavállalás és a gyereknevelés között. Ha viszont nem a jövedelemhez kapcsolódik ez a kérdés, akkor sokkal nagyobb arányban vállalnak gyereket a dolgozó anyák is. Ez például Franciaországban komoly statisztikával igazolt tény. Az életnek a reménységét várom ettől az évtől. Nem hirtelen jött, könnyű életfeltételeket, de azt igen, hogy a szívünk megújuljon. Ezért hirdettük meg a család évét, ezért szól újra és újra az egyház szava is, hogy a krisztusi örömhírt átadja, és ebben az évben ez nekünk már földi értelemben is életfontosságúnak látszik.