Közelkép

Keresztény összefogás a teremtés védelméért

A keresztény egyházak világszerte egyre inkább hangsúlyozzák a hívő ember felelősségét a teremtett világ iránt. Magyarországon az elmúlt években sokrétű és gyümölcsöző kapcsolat alakult ki az ügy iránt elkötelezett munkacsoportok között, erről tanúskodik a www.teremtesvedelem.hu weboldal is. Idén szeptember 26. és október 3. között rendezik meg a hazai keresztény egyházak a teremtésvédelem hetét, azért, hogy a teremtés csodájáért hálát adjanak és annak védelmére újra elkötelezzék magukat.

Az elmúlt napokban Európa több nagyvárosában kocsimentes napot rendeztek. Egyes országokban ez azt jelentette, hogy valóban kitiltották a városok egyes részeiből az autókat, nálunk viszont azt, hogy irgalmatlanul sok biciklista kerekezett adott időpontban irgalmatlanul sok autó között.

„Mindenható Isten, hallgasd meg mindennapi imádságomat. Töltsd el szívemet angyali tisztaságú szeretettel embertársaim iránt, hazám iránt és honfitársaim iránt! (…) Sugalld nekem, mit és hogyan kell kezdenem, hogy egy korona tőkével, melyet reám bíztál, elszámolni tudjak. Gondolkodni és dolgozni akarok éjjelnappal, életem fogytáig.”

Gróf Széchenyi István mindennapi imádságát olvasva lehet igazán felmérni a kontraszt nagyságát, amely a Magyar Tudományos Akadémia alapítójának lelkisége és a mai világ eszmét-erkölcsiséget maga alá tipró, fájdalmas valósága között feszül. A tendencia sajnos általános, az erkölcsi amortizáció – különböző mértékben és sebességgel – szinte minden országot elér. A demokrácia pedig erkölcs nélkül zsákutca; a nagyobb közösségek, mint például egy nemzeti közösség, teljes széteséséhez, elzülléséhez vezet.

A kor­mány a nyár kö­ze­pén dön­tött ar­ról, hogy Ma­gyar­or­szág jó­val a 2014. jú­ni­u­si ha­tár­idő előtt, még idén au­gusz­tus­ban egy ös­­szeg­ben vissza­fi­ze­ti a Nem­zet­kö­zi Va­lu­ta­alap­tól (IMF)­ 2008-ban fel­vett hi­tel­ből fenn­ma­radt adós­sá­got. Az IMF-hi­tel tel­jes tör­lesz­té­se au­gusz­tus 6-án meg­va­ló­sult. Eh­hez kap­cso­ló­dó­an te­kint­jük át, ho­gyan vé­le­ke­dik az adós­ság fo­gal­má­ról a Bib­lia.

Ki­fe­je­zet­ten hát­rá­nyos, sőt bű­nös do­log kö­vet­kez­mé­nye­ként mu­tat­ja be a Bib­lia az ela­dó­so­dást. Jób köny­ve és a zsol­tá­ros is a go­nosz­ság szi­no­ni­má­ja­ként hasz­nál­ja az adós­ság ter­hét. „Az Úr­hoz me­gyek és meg­val­lom go­nosz­sá­go­mat! S te el­tö­röl­ted adós­sá­gom, meg­bo­csá­tot­tad bű­nö­met” (Ps 32,5). Tar­toz­ni és füg­gés­ben len­ni – va­la­mi gyű­lö­le­tes ál­la­pot, ame­lyet a bűn­bo­csá­nat old­hat fel.

A hit út­ja

Egy­ál­ta­lán nincs kön­­nyű hely­zet­ben az, aki a mai vi­lág­ban fel­nőtt­ko­ri meg­té­rő­ként Jé­zus kö­ve­té­sé­re vál­lal­ko­zik. Nem­csak azért, mert az ural­ko­dó kul­tú­ra nem eb­be az irány­ba ve­zet. Nagy szám­ban sze­di ál­do­za­ta­it az is, amit a Szent­írás így ne­vez: „meg­té­vesz­tő ta­ní­tás” (Ef 4,14). Any­­nyi­an hi­vat­koz­nak kü­lön­bö­ző spi­ri­tu­á­lis ta­pasz­ta­la­tok­ra, annyi­an ma­gya­ráz­zák fél­re ma­gát a Szent­írást is, hogy meg­fe­le­lő ve­ze­tés nél­kül már az el­ső lé­pé­sek után na­gyon kön­­nyen el­té­ved­nek a hit­ben já­rat­lan test­vé­re­ink. Ezért kü­lö­nö­sen fon­tos, hogy mi, akik a mis­­szi­ót vé­gez­zük, élő kap­cso­lat­ban le­gyünk Is­ten­nel, meg­fe­le­lő hit­be­li ala­pok­kal bír­junk, és egész­sé­ges szem­lé­le­tű kö­zös­ség­be ve­zes­sük el az ér­dek­lő­dő­ket. El­len­ke­ző eset­ben mi ma­gunk ve­zet­jük tév­út­ra azo­kat, akik Is­ten­re vá­gya­koz­nak, de ko­runk szel­le­mi zűr­za­va­rá­val kény­te­le­nek szem­be­sül­ni.

Te­rem­tés­vé­de­lem

So­kan és so­kat ír­tak már az em­be­ri­ség élel­mi­szer-prob­lé­má­i­ról. Kés­hegy­re me­nő vi­ták foly­nak ar­ról, va­jon le­het-e a Föld va­la­men­­nyi la­kó­ja szá­má­ra ele­gen­dő, meg­fe­le­lő mi­nő­sé­gű és men­­nyi­sé­gű en­ni­va­lót ter­mel­ni. Ér­vek és el­len­ér­vek fe­szül­nek egy­más­nak. Ada­tok tö­me­ge, sta­tisz­ti­kák, lo­gi­kus ér­ve­lé­sek so­ka­sá­ga hang­zik el pró és kont­ra, ta­nul­má­nyok, kon­fe­ren­ci­ák, köny­vek je­len­tek meg er­ről a mind­annyi­un­kat érin­tő, na­gyon fon­tos kér­dés­kör­ről.
Az alul­táp­lált, éhe­ző, éhen halt em­be­rek száz­mil­li­ói ke­ser­ve­sen bi­zo­nyít­ják, hogy na­gyon so­kan nem jut­nak hoz­zá a min­den­na­pi be­te­vő fa­lat­hoz. A csontsovány af­ri­kai kis­gye­re­kek­ről, szü­le­ik­ről, csa­lád­ja­ik­ról hoz­zánk el­ju­tó ké­pek­től el­szo­rul a szí­vünk.

Szep­tem­ber­ben ka­to­li­kus tár­sa­dal­mi na­pok lesz­nek Bu­da­pes­ten

Ka­to­li­kus tár­sa­dal­mi na­po­kat szer­vez az egy­ház szep­tem­ber 20. és 22. kö­zött Bu­da­pes­ten, a Mú­ze­um­kert­ben. Az ese­mé­nyen a tár­sa­da­lo­mért, a rá­szo­ru­ló­kért, a be­te­ge­kért, az idő­se­kért, a gyer­me­ke­kért dol­go­zó egy­há­zi és ci­vil­szer­ve­ze­te­ket mu­tat­ják be, de lesz­nek tu­do­má­nyos elő­adá­sok és kon­cer­tek is, fel­lép pél­dá­ul a Ma­gas­he­gyi Underground, a Hold­vi­o­la, a Nem adom fel és az Al­ma együt­tes. S ta­lál­koz­ha­tunk Böjte Csa­bá­val, Beer Mik­lós­sal, Csa­ba Lász­ló­val, Lackfi Já­nos­sal és Gyurta Dá­ni­el­lel is. Ve­res And­rás püs­pö­köt, a „Kattárs” egy­há­zi hát­te­rét biz­to­sí­tó Caritas in Ve­ri­ta­te Bi­zott­ság ve­ze­tő­jét kér­dez­tük.

Au­gusz­tus utol­só he­té­ben zá­rul­nak a Ma­gyar Mál­tai Sze­re­tet­szol­gá­lat nyá­ri prog­ram­jai, ame­lyek száz­nál több hely­szí­nen gye­re­kek ez­re­i­nek aján­dé­koz­tak em­lé­ke­ze­tes él­mé­nye­ket. A ka­ri­ta­tív szer­ve­zet in­téz­mé­nyei és ön­kén­tes­csoportjai a ko­ráb­bi évek­hez ha­son­ló­an az idén is az or­szág egész te­rü­le­té­ről gyűj­töt­ték ös­­sze a rá­szo­ru­ló, nél­kü­lö­ző vagy fo­gya­ték­kal élő gye­re­ke­ket, akik­nek a nyá­ri va­ká­ció más­kü­lön­ben cél­ta­lan, ese­mény­te­len idő­sza­kot je­len­tett vol­na.