Család

Felkészülő

Amikor harminc évvel ezelőtt azon gondolkoztam, milyen hivatást válasszak magamnak, a tanári pályánál mindig felmerült bennem, nem lesz-e unalmas egy életen át ugyanazt tanítani. A húsz év alatt sokszor kérdezték ugyanezt tőlem barátaim, de tanítványaim is. Azt tapasztalom, nemhogy unalmas, hanem egyre izgalmasabb feladat ugyanazokkal a művekkel foglalkozni, ugyanazokat a kérdéseket újra és újra föltenni a gyerekeknek és magamnak is. Mert ahogyan változik körülöttünk a világ, az osztályokba járó gyerekek és én magam is, úgy alakul át egy-egy mű problematikája.

Gondolatok az érzelmi nevelésről

Gyakran nem is gondolunk arra, milyen lényeges érzelmeink felfedezése és megélése társas kapcsolatainkban, házasságunkban, barátságainkban vagy a munkatársainkhoz fűződő viszonyunkban. Gyermekeink nevelése terén ennek legalább ilyen hangsúlyos szerepet kell kapnia. Kemény János gyermekorvost, négygyermekes édesapát a pasaréti Kájoni Házban megrendezett Szülősuli programsorozat előadóját kérdeztük az érzelmi nevelés alapjairól.

– Pontosan mit értünk érzelmeink megélésén?

– Az embert test, psziché és lélek (szellemnek is nevezzük – a szerk.) alkotja. Mindhárom szinten közösséget kell építenünk, hogy teljes emberként fejlődjünk, illetve hogy egy szoros társas kapcsolatban, például a házasságban egész lényünkkel jelen lehessünk, és egységre tudjunk jutni a másik emberrel. A középső szint, a psziché alapvetően az értelmünket, az akaratunkat és az érzelmeinket foglalja magában. A közösségépítés a psziché szintjén azt jelenti, hogy megosztjuk gondolatainkat, akaratunkat, vágyainkat, céljainkat és érzelmeinket. Az ember mérhetetlenül több, mint amit magáról tudatosan közölni képes. Érzelmeink szorosan hozzátartoznak a személyiségünkhöz. Nagy előny, ám ugyanakkor számos nehézség forrása is, hogy csupán felületes kontrollt tudunk gyakorolni felettük. Érzelmeinkben olyan dolgok is kifejezésre jutnak belőlünk, amelyeket esetleg nem szeretnénk feltárni a másik ember előtt, vagy amelyek problémákat okozhatnak. Kapcsolatainkat rendkívüli mértékben gazdagítja, ha megéljük érzelmeinket. Ám ez megfordítva is igaz: mivel az érzelmeinket nem tudjuk nem kifejezni, legfeljebb csak elnyomni és küzdeni ellenük, így óriási konfliktusforrást jelent, ha mást akarunk mutatni, mint amit érzünk. Tulajdonképpen mindegy is, hogy a magunk alkotta kép alapján vagy a környezetünkben élők elvárásainak megfelelve próbálunk meg mások lenni, mint akik vagyunk. Az érzelmek élhetővé teszik az életünket, hiszen általuk lesz egy kapcsolat lakályos, otthonos és személyes, más, mint egy gazdasági társaság, amely lépésről lépésre, precízen és jól tervezetten működik, ám ahol minden csupán erről a működésről szól.

Szűcs Éduát nem kell bemutatni olvasóinknak, hiszen lapunkban megjelenő rajzai időről időre elgondolkodtatnak és megmosolyogtatnak bennünket. A jó karikaturista olyan céllövőmester, aki mindig a tábla közepébe talál. A tábla nem más, mint mi magunk. A jó karikaturista azonban ügyel arra, hogy „áldozatai” ne haljanak bele e műveletbe. Sőt: mosolyogva viseljék el azt, ami egyéb helyzetben bosszantaná őket vagy fájdalmat okozna nekik.

Humorba csomagolt, időnként kíméletlen valóság a karikatúra, amely abban segít, hogy képesek legyünk megállni, elgondolkodni, kritikát, netán önkritikát gyakorolni.

Felkészülő

Az ilyen korú gyerekek nagy valószínűséggel túl vannak már az alkohol első kipróbálásán. Egyrészt rendben van, hogy a fiataloknak meg kell tanulniuk az alkohollal való bánásmódot. Ez nyilván csak akkor megy, ha tapasztalatokat szerezhetnek vele. Másrészt az alkoholfogyasztás annál több veszélyt rejt magában, minél korábban kezdi el valaki.

A 13–15 év közötti életszakasz nem egyszerű a gyermekek számára. Még ha kívülről minden rendben levőnek látszik, akkor is több kérdés merülhet fel a tinédzserben, aki gyakran egyáltalán nem olyan magabiztos, mint amilyennek esetleg magát mutatja. A lányok számára rendkívül fontos az alakjuk, az öltözködésük és az, hogy mennyire vonzóak. A fiúk alapvető kérdése, hogy elég „jó fejek”-e, a barátaik értékelik-e, elfogadják- e őket, és hogy mennyire „jönnek be” a lányoknak.

Ifjúsági közösségi nap a Kalocsa–kecskeméti főegyházmegyében

Játék, beszélgetés, vacsora, teaház, borkert és táncház várt a Kalocsa–kecskeméti főegyházmegye száznyolcvan fiataljára november 16-án, a kecskeméti Szent Család-plébánián. A rendezvényen jelen voltak számos közösség fiataljai, közösségvezetők és az egyházmegye Szegeden tanuló papnövendékei is. A Parázs Pasztorális Központ és a Lajosmizsei Jászok Ifjúsági Egyesület (LJIE) több hónapos munkájának eredményeként valósulhatott meg ez az alkalom. A szervezőcsapatot kecskeméti és izsáki fiatalok is gazdagították. A program elsődleges célja egy olyan fórum megteremtése volt, amely párbeszédre és tapasztalatcserére ösztönzi az egyházmegye ifjúsági közösségeit.

Felkészülő

Ági: Néhány hete beszélgettem egy lánnyal, aki többek között azt mondta, bár hisz Istenben, azért nem jár templomba, mert nem találja jogosnak, hogy az embernek előírják a vasárnapi kötelező szentmisét. Szerinte otthon is tud imádkozni; ahhoz, hogy kapcsolatba lépjen az Úrral, nincs szüksége arra, hogy templomba menjen. Többször találkoztam már hasonló érvekkel a hit gyakorlásának elkerülését illetően. Nem értem, miért utasítják vissza az emberek a lehetőségeket. Gyermekként belenőttem a vallásgyakorlatba. Nem kérdőjeleztem meg a szüleim gyakorlatát a templomba járással kapcsolatban sem. Számomra természetes volt, hogy vasárnaponként szentmisére járunk. Jó dolognak éreztem, megnyugvást adott, egyszerűen hozzátartozott a vasárnapjaimhoz, egyáltalán nem kötelező feladatként éltem meg. Arra is emlékszem, mennyire vágytam a szentáldozásra.

Felkészűlő

Alapvető érzelmeink átéléséhez különféle élmények kapcsolódnak. Az örömmel összefüggő érzelmek biztosítják számunkra a boldogság, a mámor, a vidámság megtapasztalását. A nyugalommal kapcsolatos érzelmek a higgadt, ellazult, derűs állapotok kulcsai. A feszült, izgatott, ideges lelkiállapotot eredményező élmények a nyugtalansággal összefüggő érzelmekhez kötődnek. A levertség érzelmi állapotához tartozik a szomorúság, csalódottság, komorság megtapasztalása.

A közelmúlt pszichológiai kutatásai alapján elmondható, hogy az ember akkor él meg a levertséghez kapcsolódó élményeket (csalódottság, elégedetlenség, szomorúság), amikor vágyait vagy ideáljait nem tudja megvalósítani. Az izgatottsággal összefüggő élményeket (aggodalom, félelem) pedig olyankor tapasztalja meg, amikor kötelezettségvállalásainak vagy felelősségeinek nem tud eleget tenni.

Nagyszülők a családban

A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet A család élteti a társadalmat címmel rendezett konferenciát október 17-én. A tanácskozás egyik előadója Csíky Zoltánné, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökségi tagja volt. A gyakorló nagymamával a nagyszülői hálózatról, a nagypapák és nagymamák családban betöltött szerepéről és a pótnagyszülői rendszer kialakításáról beszélgettem. Czakó Gábor írja, hogy gyakran összekeverjük a boldogulást a boldogsággal. Életünket tervezve komolyan választunk magunknak hivatást. De vajon ugyanilyen tudatosan készülünk szülőnek, nagyszülőnek is? Az 1998-as nagycsaládos konferencián Kopp Mária mondta a következőket: „Alapvető cél a nemzedékek közötti összefogás lehetőségének a biztosítása. Az idősekben rendkívül erős a segítőkészség. Ezzel pedig a társadalomnak élnie kellene.” Arra is felhívta a figyelmet, hogy az időskori személyiség fejlődéséhez a nagyszülőség különösen fontos.