Sokszor emlegetem azt az élményemet, amelyben Kelet-Berlinben volt részem a hetvenes évek elején. Az egyik plébániatemplom hirdetőtábláján egy nagy karikatúrán akadt meg a szemem, amelyen orrukat lógató emberek hagyták el a templomot. A plakát felirata csupán ez a kérdés volt: „Így hatott rátok az evangélium örömhíre?”
Báli időszakban mindig visszagondolok a gyerekkori farsangokra, és olykor előszedem a dobozból a régi fotókat is. Emlékszem, egyszer a Kórház a város szélén című, akkor igen népszerű sorozat szereplőinek öltöztünk be, s anyukám gyógyszertári köpenyeiben vonultunk fel mint komoly orvosok. Máskor a kacsatánccal léptünk színpadra, a fiúk a Rabszolgasors szereplőinek bőrébe bújtak, és volt olyan is, hogy előadtuk a Maszkabált, amit Ilonka tanító néni állított össze. A bűvész szerepét rám osztotta, fekete köpenyemre kártyalapokat varrtunk, még cilindert is szereztünk valahonnan. A szövegemre is emlékszem, könnyen a fejemben maradt a Weöres Sándor-vers: „Itt látható a nagyhírű bűvész! / A lábával karikázik, / A kezével citerázik, / Az orrával orgonázik, / A fülével figurázik, / A szemével gurgulázik, / A szájával vacsorázik!” Pár éve aztán kis Áginak hasonló jelmezt készítettünk. Egy régi mellénykére fölerősítettük a francia és a magyar kártyapakli néhány lapját, kartonpapírból cilindert fabrikáltunk, a varázspálca pedig egy lefejezett fakanál lett, fekete és fehér szigetelőszalaggal beborítva. Nagyon élveztük a közös munkát, hiszen közben rengeteget nevettünk, és találgattuk, vajon a többiek milyen maskarába öltöznek.
– Elindulunk Jankóval betlehemet nézni – szól a nő, és határozott mozdulattal feláll a kanapéról. Majd rögtön utána összeválogat egy adag fehér mosnivalót, mély sóhajok közt kiteregeti a dobban felejtett sötét ruhákat, berakja az asztalon hagyott tányérokat a mosogatógépbe, pár csepp vizet ad a kornyadozó virágoknak, és gyors ütemben visszahordja a gyerekszobába a szétszóródott játékokat. – Drágám, nem azt mondtad, hogy indultok? – kérdi csodálkozva a férfi.
Felhívás házaspároknak
A hetvenéves Új Ember apróhirdetési rovata számtalan szolgálatot tett olvasóinak az elmúlt évtizedekben. Kereshető és található itt: lakás, albérlet, állás, gyermekvigyázó, nyelvtanár, pszichológus, restaurátor, hogy csak néhányat említsünk a leggyakoribb címszavak közül.
Isten terápiája
Elérkeztünk sorozatunk utolsó írásához. Az alcím egy könyvcímet is rejt. Nem lehet méltóbb zárás, mint egy napjainkban megjelent könyv ajánlása. A szerző Thomas Keating atya, trappista szerzetes és Tom S. („A nevem Tom, és alkoholista vagyok”) beszélgetéseit tartalmazza. A cím és az alcím magáért beszél, de magyarázatra is szorul: Isten terápiája és a szenvedélybetegségek – A középpontba vezető ima és a tizenkét lépés (Ursus Libris, 2014).
Tibor: Már többször írtunk arról, hogy mennyi évfordulót ünnepeltünk az elmúlt év során. A legutóbbi írásunk pedig arról szólt, hogy „Százéves születésnapot ünnepelünk”, mivel mindketten 2014 végén töltöttük be az 50. évünket. A nyáron azonban arról is beszámoltunk, hogy a családunkban egy kis „átrendeződés” történt: Tibor fiunk augusztusban megnősült, nagyobbik lányunk, Ági pedig az esküvőt követő héten hosszabb időre Londonba utazott dolgozni, így csak Krisztina, a legkisebb gyermekünk maradt velünk.
Boldog új évet! Hu! – így köszöntött az egyik kedves kolléganőm az új év első tanítási napján. Majd magyarázatul hozzáfűzte, hogy ötéves kislánya ezzel az ijesztéssel kíván mindenkinek boldog új évet. És amit ez a kislány ösztönösen érez, az tudatos tevékenységgé válhat a nevelésben.
Négy év, több mint 1000 család, 26 ezer csomag pelenka és közel 73 millió forint összértékű támogatás – ezek a számok a dm és a Katolikus Karitász együttműködésében immár negyedik éve megvalósuló Együtt a babákért program eddigi mutatói.
