Számontartva
A kommunizmus pap áldozatai
Megrendítő vándorkiállítás járja az országot: a Számontartva című tárlat a kommunista terror pap áldozatainak hagyatékait tárja a látogatók elé.
Megrendítő vándorkiállítás járja az országot: a Számontartva című tárlat a kommunista terror pap áldozatainak hagyatékait tárja a látogatók elé.
Az ördögtől való borzalom, netán az életünket megkönnyítő-gazdagító áldás? A kérdés e megfogalmazása eltúlzottnak tűnik – ám tény, hogy jól nevelt egyházi társaságokban rendszeresen elhangzik: „a televízióban nincsenek értékes műsorok, csak a sok szemetet öntik ránk”, a jelenlévők pedig komoly ábrázattal bólogatnak, hogy bizony, bizony, ez a bűnös kereskedelmi világ… S ugyanígy a nem vallási témájú rádióadásokra és sajtótermékekre is szívesen kiabálunk kígyót-békát…
Tavaly nyáron felszálltam egy ceglédi személyvonatra, kezemben egy klasszikussá nemesedett szépirodalmi művel, a Nobel-díjas orosz író, Alekszandr Szolzsenyicin tollából. A koszos vagonban velem szemközt a nép egyszerű fia ült, egy húsz év körüli srác. Váratlanul megszólított: „Mi ez a könyv?” „A Gulag szigetcsoport” – feleltem. Ezen kicsit eltűnődött, majd azt kérdezte: „Krimi?” Belém bújt a kisördög: „Nem, inkább horror.” Fellelkesült: „Az jó, a horror az jó. Egy könyvet egyszer én is elolvastam, az volt a címe: Köpök a sírodra. Az is jó kis horror volt, ütős.”
Idén a költészet napja alkalmából másodszor is megtartják a Versmaraton elnevezésű irodalmi rendezvényt, a Kárpát-medence legnagyobb költészeti ünnepét. Április 11-én fél napon keresztül, délelőtt tizenegy órától este tizenegyig csaknem száz magyar költő olvassa fel verseit a budapesti Thália Színház Mikroszkóp Színpadán.
Görögkatolikus testvéreink idén ünneplik a Hajdúdorogi egyházmegye alapításának századik évfordulóját. A centenáriumi rendezvénysorozat február 18-án vette kezdetét, egy történeti konferencianappal, illetve évkezdő imádsággal. Kocsis Fülöp püspökkel a múlt tanulságai, az értékőrzés mellett – a feltámadás fényében – a következő száz esztendő kilátásairól, a megújulásról is beszélgettünk. Elsőként az ünnepi programsorozat részleteiről faggattuk.
Két évvel ezelőtt, 2010. április 10-én az oroszországi Szmolenszk katonai repülőterének közelében lezuhant egy lengyel utasszállító repülőgép. A fedélzetén tartózkodó kilencvenhat utas közül senki sem élte túl a szerencsétlenséget.
Múlt pénteken hosszabb interjút készítettek velem egy rádióstúdióban, és a műsorvezető többek között azt is megkérdezte, hogy mostanság összejárnak-e még a tollforgatók: vannak-e költői körök, irodalmi asztaltársaságok, ahol megfeledkeznek a világ ügyes-bajos dolgairól, és kizárólag versekről és elbeszélésekről folyik a szó. Nem akartam hazudni, így hát azt feleltem, hogy az ilyesmi oly ritka, mint a fehér holló; az alkotók többsége otthon gubbaszt, önmagára hagyatkozva írja műveit, melyeket azután megpróbál eladni valamelyik folyóiratnak – „ősi” magyar szóval: menedzseli magát…
Krakkó negyvenezer négyzetméteres, reneszánsz szépségű főterén mindig történik valami érdekes.