Zsille Gábor

A régi idők nosztalgikus emlegetése, a kínos történelmi tények megszépítése… Ne féljünk bevallani: mi, magyarok, ennek kiváló mesterei vagyunk. Valószínűleg abból indulunk ki: ha már a jelenünk rendszerint meglehetősen sanyarú, legalább a múltunk hadd legyen jólesően derűs.

E sarkos megállapítás egyik folyománya, hogy amerre csak nézünk, a kies magyar végeken mindenfelé halhatatlan alakokba botlunk: halhatatlannak mondott művészekbe, tudósokba, államférfiakba. Érdemeik természetesen valósak, nem is kívánjuk azokat megkérdőjelezni. Inkább arról szeretnénk eltöprengeni, hogy egy szellemes lengyel bölcselő, Jerzy Stanislaw Lec (1909–1966) aranyköpése szerint „a halhatatlanság első feltétele a halál”.

Világ-nézet katolikus szemmel

Akár hiszik, akár nem, valami hallatlanul izgalmas történt velem: elfogyott otthon a gyufám. A világ egyes országaiban ez persze szörnyen unalmas, szóra sem érdemes esemény lenne – de mifelénk, Pannóniában még a legegyszerűbb dolog is bonyolult, a rutinnal itt semmire sem megyünk, az unalom úgyszólván kizárt. Sietve hozzá kell tennem, hogy nem holmi közönséges gyufáról van szó, nem bizony: hosszú szárú, úgynevezett biztonsági gyufáról, melyet gáztűzhelyek sütőjéhez használunk, netán a gázkazán őrlángjának meggyújtásához.

Varsóban műemléket állítottak Ryszard Siwiec lengyel filozófus, tanár tiszteletére, aki 1968. szeptember 8-án egy nyilvános ünnepségen felgyújtotta magát, tiltakozásul a Varsói Szerződés csapatainak csehszlovákiai beavatkozása ellen. A most május 8-án felavatott emlékmű – amely a júniusban kezdődő labdarúgó-Európa-bajnokság egyik színhelye, a varsói sportaréna bejáratánál áll – egy sötétszürke, két méter magas gránitobeliszk, a Prágában néhány évvel ezelőtt átadott oszlop nagyított mása.

Legalább két Magyarország létezik, ha nem sokkal több. Tizenöt évvel ezelőtt egy biztosítási ügynök, kellemetlen ember, azt bizonygatta nekem, hogy a Kádár-rendszer csak egyesek számára volt átkos diktatúra, másoknak kellemes életet biztosított. (Naná, az elvtársaknak…) Hasonlóan elvetemült elgondolások alapján az elmúlt évtizedekben szítottak itt népies-urbánus ellentétet és mindenféle osztályharcot, kijátszották egymás ellen az anyaországiakat és a határon túliakat, a vidéket és a fővárost – mintha az előbbinek minden nyomorúságáról a vízfej méretű utóbbi tehetne.

Világ-nézet katolikus szemmel

A téma általában az utcán hever, de ha egy kis környezetváltozásra szottyan kedve, más helyszíneken is felbukkan. Húsvétkedden például egy metrókocsiban találtam rá, az ajtó közelében álldogálva. Egy előttem ülő fiatal nő valamelyik csuda divatos életmódmagazint lapozgatta. A harmadik oldalon kövéren szedett főcím harsogta:
Valódi Örömhír a kilók ellen: végre kapható káposztaleves gélkapszulában!