Várnai Péter

Nehezen viselem a rohammunkát és a kampányokat. Mind a kettőben felfedezem a jó szándékkal való visszaélést. Kicsit ugyan, de hazugok. Kicsit ugyan, de Isten majmává teszik a legjobb szándékokat is. Most leszállított áron, olcsón lehet hozzájutni a legbecsesebb értékekhez. „Kampányka” kísértő nagy kópé. „Olcsó, de haszontalan holmi. Vedd meg ma, mert most nyomott áron juthatsz hozzá! Köszönöm, nincs szükségem rá. És ha engedek az árából? Ha nem kell, ingyen sem kell.” Boldogok azok, akik örömmel tudnak sétálni azok között a holmik között, amelyekre semmi szükségük. Hát még milyen boldogok azok, akik meg tudnak válni azoktól a tárgyaktól, amelyeket meg sem kellett volna venniük.

A vértanú említése rendszerint egy aszkétává soványodott, beesett arcú, vizenyős tekintetű megszállottat juttat az eszünkbe. Kérlelhetetlen embert, aki egy jottányit sem enged. Hajlítják, kínozzák, de képtelenek megtörni. Inkább meghal, mintsem hogy megalkudjon. Nem szokás vértanúságnak nevezni egy eszme érdekében odaadott életet. Mint ahogyan egy ideológia vagy egy politikai ügy érdekében vállalt áldozatot sem. Egy ideológia, egy közösség szolgálata emberi megfontolásokon nyugszik. Gyakran a hatalom eszközeivel él. Néha tiszteletre méltó, máskor gyalázatos, de mégiscsak emberi kezdeményezés. Meglehet, hogy a végeredmény itt is, ott is az élet feláldozása lesz. Ám a vértanúságban van egy személyes mozzanat: a tanúságtétel.

Világ-nézet katolikus szemmel

Naiv módon azt gondoltuk a XX. század végén, hogy az emberiség tanult a történelméből, és leteszi a fegyvereket. Legalább az utóbbi százéves korszakból okulhattunk volna, amikor a második nagy világégés közel hatvanmillió, a vörös diktatúrák pedig százmillió ember életét követelték. Igaz ugyan, hogy Európában a délszláv háború kivételével az utóbbi közel hetven év háborúmentesen telt el, de a világ számos pontja fegyverektől hangos.

A kor­mány a nyár kö­ze­pén dön­tött ar­ról, hogy Ma­gyar­or­szág jó­val a 2014. jú­ni­u­si ha­tár­idő előtt, még idén au­gusz­tus­ban egy ös­­szeg­ben vissza­fi­ze­ti a Nem­zet­kö­zi Va­lu­ta­alap­tól (IMF)­ 2008-ban fel­vett hi­tel­ből fenn­ma­radt adós­sá­got. Az IMF-hi­tel tel­jes tör­lesz­té­se au­gusz­tus 6-án meg­va­ló­sult. Eh­hez kap­cso­ló­dó­an te­kint­jük át, ho­gyan vé­le­ke­dik az adós­ság fo­gal­má­ról a Bib­lia.

Ki­fe­je­zet­ten hát­rá­nyos, sőt bű­nös do­log kö­vet­kez­mé­nye­ként mu­tat­ja be a Bib­lia az ela­dó­so­dást. Jób köny­ve és a zsol­tá­ros is a go­nosz­ság szi­no­ni­má­ja­ként hasz­nál­ja az adós­ság ter­hét. „Az Úr­hoz me­gyek és meg­val­lom go­nosz­sá­go­mat! S te el­tö­röl­ted adós­sá­gom, meg­bo­csá­tot­tad bű­nö­met” (Ps 32,5). Tar­toz­ni és füg­gés­ben len­ni – va­la­mi gyű­lö­le­tes ál­la­pot, ame­lyet a bűn­bo­csá­nat old­hat fel.

Sisak az asztalon álló fénykép előtt. Jobbra-balra egy-egy szál gyertya pislog. Két koszorú az oltár lépcsőjének támasztva. A parancsnokságról érkező főtisztek tisztelegnek. Szabályosan. Ahogy kell. Tányérsapka, díszegyenruha, fehér ing, főhajtás, majd csendes suttogás. A templomba lépő sorállomány – mondanám, ha katonákról lenne szó –, mai nevükön katasztrófavédelmisek, azaz tűzoltók, hangtalanul érkeznek. Emblémás fehér pólóban erős alkatú, megfontolt és bátor férfiak. Egyikük-másikuk ismerősként biccent vissza. Nekem is bekúszik néhány arc az egy hónappal ezelőtti templombemutatóról. Akkor csak úgy itták szemükkel az épület díszeit. Ma az élmény fénye kúszik elő, amelyet a fájdalom koppanása kísér. Kevés szavukra a halál sóhajtott rá. A bajtársuk volt. Huszonkilenc évesen a természet külső erői felett számos alkalommal tudott győzni, de a belső nem engedelmeskedett. A lélek még bírta volna, nem az mondta fel a szolgálatot.

Két felfogás – két tévedés – ellen folyamatosan küzdenie kell az egyháznak. Az egyik így foglalható össze: nincs abszolút igazság, mert a korokkal, kultúrákkal együtt az igazság is folyton változik. Lehetetlen elvárni bizonyos értékekhez való ragaszkodást, hiszen mindig minden átalakulóban van. A másik tévedés, hogy csupán e világ létezik, és nincs más, csak amit érzékeinkkel felfoghatunk, megfoghatunk. Ezért aztán igazságszolgáltatás sem létezik. Nekem is van egy igazságom, neked is van egy igazságod, és a kettő közül az érvényesül, amelyik erőszakosabbnak bizonyul.

Nagy József grafikusművész munkái

A lépések egymásutániságát, mellyel leküzdjük a magasságot – nevezhetjük hegymászásnak.

A nagy víztömeg magunk mögé terelését – nevezhetjük úszásnak.

A levegő rezgését időintervallumonként megszakító különböző frekvenciájú rezgéseket – nevezhetjük zenének.

A meghatározott hullámhosszúságú elektromágneses sugárzást, amelyet a vizuális érzékelés során a tárgyak felületén jelentkező látványként tapasztalunk meg – nevezhetjük színnek.