A tartótiszt – és két tévedés

Ezek a gondolatok jutottak eszembe A tartótiszt című dokumentumfilm résztvevőit hallva. Résztvevőit, és nem szereplőit, vagyis: nem „mese ez, gyermek”.

A történet főszereplője egy mára hetvenötödik évét betöltött rendőrtiszt. Hősnek nem nevezhető, legfeljebb áldozatnak. A hatalom édes ízét megkóstolva élt, és visszaélt az egyháziak kiszolgáltatottságával. Munkájának, pályafutásának évtizedei besúgással, settenkedéssel, zsarolással teltek. Nehéz helyzetben lévő embereket hozott még nehezebb helyzetbe. Bájos mosollyal roncsolt, zsebre tett kézzel rombolt. Az ideológia és az eszme érdekében minden érdekelte, ami az életről szólt, pontosabban, amit az életből kihámozva papok, szerzetesek, püspökök, világi keresztények ellen fel lehetett használni. Az állandó hazugságban leélt élet, a konspirációk határvonalán billegés, és az a körülmény, hogy évtizedeken át a gyűlölet fejedelmének kellett szolgálnia, alaposan megviselte. Áldozattá tette.


A tartótiszt korábbi ellenségeivel szembenézve is kellemes-kedves modorú, jó benyomást keltő, értelmes öregúrként jelenik meg a filmben. Az igazsághoz legközelebbi értékelést Balás Béla püspök (Beton atya) fogalmazta meg vele kapcsolatban. Vajon hogyan hallgathatta végig a tartótiszt az öreg próféta szavait, amikor az szembesítette az ifjúság tervszerű gyilkolásával? Mit válthatott ki belőle a minden szépség, igazság és jóság elleni fellépésének megállapítása? A valaha maga is sok meghurcoltatást elszenvedett püspököt türelme, hite és alázata óvta meg attól, hogy ezeknél durvább megállapításokat tegyen. A filmben megszólaló Reisz Pál, volt ferences gimnáziumi igazgató megbocsátó szavai igazi, krisztusi paphoz méltó megnyilvánulások voltak. Ennek tényét még a tartótiszt is elismerte, de ezzel együtt is folytatta csalárd munkáját.

Valószínű, hogy nem csupán forgatókönyvi fogás volt a zárójelenet. A gonoszság fogságában élt férfi úgy vonta meg életének mérlegét, hogy nem volt értelme, felesleges volt.

Utóirat: a tartótiszt saját bevallása szerint két gyermekétől eltekintve semmi értéket nem hozott létre. Ahogyan a népellenes tetteket végrehajtó ember sem hivatkozhat arra, hogy csupán parancsot teljesített, ugyanúgy az igazság kötelező ereje óvjon meg mindenkit az „akkor volt – ma meg más van” ingoványától is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..