Ima Boldog Meszlényi Zoltán közbenjárásáért
XVI. Benedek pápa tavaly július 3-án jóváhagyta azt a dokumentumot, melyben elismeri Meszlényi Zoltán Lajos esztergomi segédpüspök vértanúságát. Mártír püspökünket ünnepi szentmise keretében avatta boldoggá az esztergomi bazilikában 2009. október 31-én Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és Angelo Amato érsek, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa.
A szlovák fővárosba látogatott Erdő Péter bíboros
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke Stanislav Zvolenský érsek meghívását elfogadva, szeptember 9-én Pozsonyba látogatott. A gazdag történelmi múlttal rendelkező szlovák fővárosban október 10. és 24. között tartják majd az első városmissziót, a 2007-ben Budapesten lezajlott, nagy sikerű rendezvényhez hasonlót.
Stanislav Zvolenský az érseki palotában fogadta Erdő Péter bíborost és kíséretét. A találkozó során a prímás a tavaly boldoggá avatott Meszlényi Zoltán ereklyéjét nyújtotta át vendéglátójának, aki a gesztust Boldog Zdenka Schelingová (1916-1955) szerzetes nővér ereklyéjének átadásával viszonozta.
Salkaházi Sára-ereklye Szegváron
Szeptember 5-én Salkaházi Sára-ereklyét helyeznek el a szegvári Kisboldogasszony-templomban. Erdő Péter bíboros 2006. szeptember 17-én, a Szent István-bazilika előtti téren avatta boldoggá az egykori szerzetes nővért.
Szeged-csanádi egyházmegye
Hazánkban járt Fouad Twal latin pátriárka
Erdő Péter bíboros meghívására Magyarországra látogatott Fouad Twal jeruzsálemi latin szertartású pátriárka. A Szent István-bazilika előtti téren részt vett az augusztus 20-i ünnepi szentmisén és a Szent Jobb-körmeneten, majd megbeszélést folytatott vallási vezetőkkel és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel. Több szentmisét is bemutatott Budapesten, és megrázó szavakkal szólt a szentföldi keresztények helyzetéről:
„Mi a Szentföldön egy különleges család, a názáreti Szent Család jelenlétével dicsekedhetünk. Fontos számunkra, hogy ott lehetünk, ahol Jézus született, élt és tanított, ahol keresztre feszítették, és ahol feltámadt a halottak közül. A szentföldi egyház éppen ezért az anyaegyház, amely a Jézus Krisztus által alapított közösség leszármazottaiból áll. Értékes kincs az egész egyház számára.
A közeli országokra figyelve
Az elmúlt néhány héten számos eleven, építõ írás jelent meg az Új Ember hasábjain. Különösen sokat jelentettek számomra a közeli kis országokkal foglalkozó írások – a legközelebbiekben sokan élnek magyarok, és az õ életük hiteles bemutatását kiemelten fontosnak tartom. A gyógyszer a múlt sebeire és a jelenlegi civódásokra az egymásra utaltság tudatosítása, saját értékeinknek az egész közösség számára való felmutatása és felajánlása. A nagy zajban óriási szükség van árnyalt, kiegyensúlyozott és szelíd hangokra. Bibó István halála után egy emberöltõvel jogos reménység a kelet-európai kisállamok nyomorúságának fokozatos csökkentése. Úgy érzem, a szerkesztõség mindezért lengyel témájú cikkek közlésével tehet a legtöbbet. Lengyelország történelmi talpraállása a XX. században, a népi vallásosságtól az esszéírónak is kiváló Czeslaw Milosz intellektuális lírájáig terjedõ keresztény kultúrája, s nem utolsósorban a mindenkori lengyel-magyar kapcsolatok tisztasága: mindezek bemutatása magától értetõdõ lehetõségként kínálkozik.
Garay Barna
Kisgyerekekkel a szentmisén
Kétgyermekes, még gyesen lévõ anya vagyok, falun élõ értelmiségi. Remélem, a jövõben sokat olvashatunk a családi életet érintõ témákról – még mélyebben. Mindig csak arról hallok, hogy „a család a jövõ záloga, a gyermek az egyház jövõje” – de túlságosan kevés számomra a megoldást kínáló, követhetõ példa. Nem elég arról olvasnom, hogy a házastársaknak be kell osztaniuk az idejüket, beszélgetniük kell egymással, azt is igénylem, hogy elmondják: mindezt hogyan tegyük?
Hiányt érzek a családok felé történõ tényleges odafordulásban. Amióta gyerekeket nevelek, az életem megnehezedett. Nem érzem, hogy a közvetlen környezetemben értékelnék a gyereknevelõ munkát, segítenének az egyházközségben. Nyilván vannak kedvezõ példák a családbarát közösségekre, plébánosokra, szívesen olvasnék róluk. Sajnos a mi templomunkból szabályosan kiutálták a gyerekeimet. Igaz: valóban nem ülték végig a misét, és bizonyára zavaró, hogy idõnként közbeszólnak, mocorognak, elmászkálnak a padból. Kitiltás és állandó kritizálás helyett inkább segíteni kellene a kisgyerekes szülõket, hogy a templomban mindenki számára elfogadható légkör legyen. Különben hogyan akarjuk, hogy templomba járó, Jézust szeretõ nemzedék nõjön fel? Ha van rá mód, kérem, boncolgassák e témát!
K. Zs.
„Szent István ezer éve rátalált az igazi kincsre, a maga és az országa számára is. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni az általa megtalált kincsről, mert a hangoskodókra hallgatunk, és a csábítóan talmi csillogás köti le a figyelmünket. Pedig jó volna észrevennünk a csendesen köztünk élő igazi örökösöket, akikben őseink hite virágzik, akik keresztény bölcsességgel élik életüket, megszentelik a világot! Figyelünk ezekre az alázatosakra és kicsinyekre? Vagy újra és újra csak e világi megoldásokban reménykedünk? Régi prédikációinkban gyakran olvashatjuk a figyelmeztetést, hogy sorsunk jobbrafordulása új magyar szentek születésén múlik.” (Részlet Szelestei Nagy László Múltunk öröksége: a szentek segítsége című írásából.)
Horváth József aranymisés a hivatásról ‒ 1960-ban szenteltek pappá a szombathelyi székesegyházban; éppen ötven esztendővel ezelőtt. A múlt vasárnapi aranymisém alkalmat adott arra, hogy végignézzek eddigi papi életemen, újra és újra átgondoljam, mi volt helyes, s mi helytelen, mikor éltem át a lelki fejlődés időszakát, s mikor következett megtorpanás.
Kopognak emlékezetemben a számok, mint a fémtetőn a szinte szőlőszemnyi esőcseppek, ahová hirtelen behúzódunk az árvíz sújtotta vidéken, Szendrőlád és Felsőzsolca között. A május közepe óta tartó esőzések és árvizek mintegy kilencmilliárdos kárt okoztak a magyarországi épületekben – a mostanáig elvégzett felmérések alapján.