VI. Pál pápa apostoli buzdítása VI.: Öröm és remény az ifjúság szívében
Azt gondoljuk, nem lesz hátrányára Isten egész népéhez szóló üzenetünknek, ha bizonyos időt szentelünk az ifjúságnak, s különös reménytől eltelve s ettől ösztönözve hosszabban szólunk hozzájuk.
Ha a Szentlélekből újjászületett egyházat a „világ ifjúságának” tarthatjuk annyiban, amennyiben hű marad természetéhez és hivatásához, akkor az egyház önkéntelenül és teljes joggal azok arcában ismer önmagára, akik tudják, hogy ők hordozzák magukban az életet és reményt s a mostanit követő kor irányításának feladatát. És viszont mindazok, akik e történelem bármelyik viharában nagyobb életkedvet éreznek, és kívánják a jövőt és az igazi megújhodás szükségességét, ezek nemde egyetértenek – ha burkoltan is – a Szentlélektől ösztönzött egyházzal. Nemde elvárják tőle, hogy átadja nekik örök ifjúságának titkát és ifjúságának örömét is?