Szentlélek-fesztivál és alapkőletétel Veresegyházon – A Szentlélek sokszor igen sajátos módon nyúl bele az életünkbe. Ennek a közelmúltban megtapasztalói lehettek a veresegyházi katolikus hívek is. A gyorsan fejlődő Pest megyei város egyházközsége már évek óta tisztában volt azzal, hogy az Árpád-házi Szent Erzsébet nevét viselő templom, melynek kétszázharminc éves fennállását 2008-ban ünnepelte a közösség, már nem elegendő a helyi katolikusok ellátására.
Száz év a missziókért (6.)
Böjtölni már nem szoktunk úgy, mint a régiek – manapság nem is írja ezt elő az egyház –, ám sajnos kevésbé örvendezünk Krisztus feltámadásának is. Ha összehasonlítjuk a karácsonykor és a húsvétkor bennünk lévő érzéseket, szembetűnő különbséget tapasztalhatunk. Érzünk-e boldogságot a feltámadás miatt? Örülünk-e annak, hogy aki szeret minket, és akit mi is szeretünk, az él? Vagy csak tudomásul vesszük? És átérezzük-e annak örömét, hogy Krisztussal együtt mi is feltámadunk – valóságosan, testben és lélekben egyaránt?
Száz év missziókért (5.)
Aki őszinte, az szinte mindig elégedetlen magával, és aki mer „tükörbe nézni”, az megtapasztalja, hogy életén végigfut, ha nem is okvetlenül a bűnök, de az Isten és az emberek elleni hibák hosszú láncolata. Így Szent Pállal együtt szakad fel benne a sóhaj: „Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtől?” (Róm 7,24)
Pál és mi is tudjuk, Krisztus az, aki megváltott minket, és ha bocsánatot kérünk, minden bűnökért elégtételt ad. Az emberben mégis megvan a vágy, hogy valamilyen formában határozottabban kinyilvánítsa töredelmét, bűnei feletti fájdalmát. Nálunk, európai katolikusoknál ez mélyen összefonódott a hústilalommal és a böjttel. De mit jelenthet a pénteki hústilalom, vagy az evés korlátozása annak az embernek, akinek legfeljebb „sátoros ünnepekkor” kerül az asztalára húsétel? Például a filippínóknak, akiknek többsége a tengerparton lakik, és szinte mindig csak halat eszik? Vagy az új-guineaiaknak, akik napról napra csak édesburgonyát fogyasztanak? Hogyan böjtöljön egy ilyen ember? Így válnak a kultúrák sokféleségének hatására a bűnbánat aktusai is oly sokfélévé. Ezek közül tekintsünk meg kettőt.
Száz év a missziókért (4.)
Száz évvel ezelőtt azért jöttek Magyarországra a verbiták, hogy az ezer éve keresztény országban lelkes misszionáriusokat toborozzanak a Krisztust nem ismerő népek közötti hithirdetésre. Mára a hazánkba érkező verbiták célkitűzése alapjaiban megváltozott. Számos olyan terület van a Földön, ahol a lakosságnak csak kisebb része ismeri Krisztust. Ez ma már Európára is igaz, itthon is tapasztalhatjuk ezt. Erről tanúskodik a papság számának drámai csökkenése, a lakosság jelentős részének hiányos vagy éppen teljesen hiányzó tudása a kereszténységről, és sokak életvitele is.
Száz év a missziókért(3.)
A rendszerváltáskor hivatalban lévő magyar provinciális, Becherer András az új törvények életbe lépésével 1989. december 8-án ismét bejegyeztette a bíróságon az Isteni Ige Társaságának Magyar Rendtartományát. Ezzel a verbita rend negyvenévnyi illegális magyarországi működés után újra legálissá vált.
Azonban a korábbi évtizedek nem múlhattak el nyom nélkül. Bár sokan kitartottak, a megrokkantó kommunista stratégia már nagyrészt elérte a célját. Mivel fiatalok felvételére törvényesen nem volt mód, és a rendtestvérek nagyrészt el voltak zárva a világegyháztól, a magyar tartomány meglehetősen elöregedett, és így nem tudott segítség nélkül szembenézni a változásokkal.
Száz év a missziókért 2.
A karácsony az Isteni Ige Társaságában az alapítástól kezdve az egyik legfontosabb ünnep. Az emberré lett isteni Ige, akinek a nevét az alapító, Janssen Szent Arnold közösségünknek adta, Jézus Krisztusban testesült meg. Neki minden keresztény a társa, de mi, verbiták még szorosabban, ezért születése számunkra különösen is kiemelkedő nap. Szent Arnold az éjféli mise elején mindig maga vitte körmenetben a megszületett Gyermeket jelképező szobrocskát, hogy ünnepélyesen, saját kezűleg helyezhesse el a jászolban. Ez az aktus Szent Arnoldnál nem a kor vallásosságának kissé negédes túlburjánzása volt, sokkal inkább a ténynek: Isten emberek iránti szeretetének nagyon is mély átélése. Ahogy mondta: „A karácsonyi Kisded a Szentháromság könyörülő szeretetének ajándéka.”
