Látványterv a készülő templomról (Fotó: Veresegyházi plébánia)
Az elmúlt húsz év során ugyanis több mint duplájára nőtt a lakosságszám. Az ünnepi és a vasárnapi szentmisék számának növelésével azonban nem lehet úgy orvosolni a helyzetet, hogy az megfeleljen a modern pasztorációs elvárásoknak. Bár az utóbbi időben többször is felmerült a templomépítés vagy -bővítés ötlete, a nehéz gazdasági helyzettel való szembesülés hamar kijózanította az egyházközség képviselő-testületét.
Nemrégiben azonban egy európai uniós pályázat keretében a város önkormányzata a helyileg illetékes Váci egyházmegyével közösen vállalta a templomkülső rendbehozatalát. Ez az esemény ráirányította a figyelmet a templom sokkal lényegesebb belső felújítására. Nem sokkal később a város forrást biztosított a munkálatokra, ám a felújítást meg kellett előznie egy mindenre kiterjedő régészeti feltárásnak. Bár maga a templom „csupán” kétszázharminchét éves, azzal mindenki tisztában volt, hogy a sekrestye középkori eredetű, és a valamikori templom maradványai a templom alatt lehetnek. Ezért nagy várakozás előzte meg a feltárást.
A munkálatok során elő is kerültek a valószínűleg késő középkori templom falmaradványai, a vártnál valamivel jobb állapotban. Igazi meglepetést jelentett azonban egy, a falak között fellelt XVIII. századi kripta, amely a két korabeli plébános földi maradványait rejtette. Ekkor született meg a döntés, hogy kár volna újra a föld alá temetni a feltárt falakat. Ha már úgyis kicsi a meglévő templom, itt az ideje, hogy épüljön egy új istenháza, amely jobban megfelel a zsinat utáni liturgikus előírásoknak. A templomépítéssel kapcsolatos kiadásokat a Pásztor Béla polgármester vezetésével működő önkormányzat vállalta magára. Szerencsére a veresegyházi ipari tevékenységből származó adóbevételek fedezetet nyújtanak a beruházásra. Így született meg a terv, hogy a régi templom mellé, az egykori katolikus iskola és a tanítói lakás területére új istenháza épül.
Amit a gyarló hívő lélek évtizedekig nem mert magára vállalni, azt néhány hónap alatt „szelíd erőszakkal kikényszerítette” a Szentlélek. A régi templom a feltárások miatt még ma is alaposan fel van dúlva, így nem lehet használni. Úgy tűnhet, mintha a hívek most két szék közül a pad alá estek volna. Ám a Szentlélek ezúttal sem volt rest. Olyasmi történt, amire korábban soha nem volt még példa. A szentmiséket szétosztották a környék templomai között, s az egyiket a helybeli reformátusok fogadták be templomukba. Két éve így minden vasárnap nyolc órakor katolikus szentmisét mutatnak be a veresegyházi református templomban, s még további egy éven át ez valószínűleg így is marad. Valódi kegyelem ez a keresztények egysége érdekében. Joggal kérdezhetjük hát: ki más lehetne jobb patrónusa az újonnan épülő templomnak, mint a Szentlélek?
Néhány héttel ezelőtt végre minden akadály elhárult az építkezés megkezdése elől. A veresegyháziak május 23-án, a pünkösd előtti szombaton fesztivállal ünnepelték a Szentlelket. Az ünnepi események csúcspontját az új Szentlélek-templom alapkövének elhelyezése jelentette. Az egyházközség Beer Miklós püspököt kérte fel erre a feladatra. Természetesen az alapkő-elhelyezés is valódi ökumenikus alkalom volt. Fukk Lóránt veresegyházi református lelkész is jelen volt az eseményen, és nagy örömet jelentett a hívők számára, hogy az ünnepségre eljött Bölcskei Gusztáv volt református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának egykori lelkészi elnöke is. A segítséget nyújtó református testvérek és lelkészeik mellett a többi testvéregyház is szép számban képviseltette magát az ünnepen.
A város katolikusai végre elmondhatják: a munka most már valóban megkezdődött. A kivitelezők ígérete szerint az új templom felszentelésére egy év múlva kerülhet sor. Bízunk abban, hogy a múltbeli nehézségek nem csupán kellemetlenséget jelentettek a hívek életében, de meg is erősítik őket a hitben és a szeretetben: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” Veresegyházon a Lélek igazi teremtő arca válik megtapasztalhatóvá számunkra.
