„Új esztendõben új szívekkel” – Az esztendõ fordulója, az új év elsõ napjai a várakozások megfogalmazásának jegyében
telik. Az adventi várakozás karácsonyi beteljesedése után − lélekben megerõsödve és talán tisztábban látva − a környezetünkre, a magunk dolgára figyelve igyekszünk tisztázni, mit is várunk a következõ esztendõtõl. Errõl kérdeztük közéletünk néhány ismert személyiségét
szépséggel Remény – felvirrad napunk
havasok csillagán fényszülte –
amíg az autók index-villanása
középen rendezett az egyetlen Út
Karácsonyi beszélgetés Orbán György zeneszerzővel – Marosvásárhelyen született, Kolozsvárott a Zeneakadémián tanult zeneszerzést a jó nevű zenepedagógus Sigismund Toduþãnál; Jagamas János, a magyar zenekutató, zenetörténész a zeneelméletben volt mestere. Harminc éve él Magyarországon, 1982-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított. Nyugdíjas, teljes idejét a zeneszerzés tölti ki. Eddig közel négyszáz művet írt – különböző műfajokban.
„Azt az utat kell járnod, ahol nem találod magadat, / És amit nem tudsz, az az egyedüli amit tudsz / És ami a tiéd, éppen nem a tiéd / És ahol vagy, éppen ott nem vagy.” A brit költőóriás, T. S. Eliot szavai jutnak eszembe reverendába öltözött fiatalokat látva, akik Krisztus szeretet-kötelékét választották a hivatásrendben, és a nyitott ablak lehetőségét választották, ahonnan messzebb látni, túl vízen, felhőkön, hogy meggyőződjenek, ami több mint a közvetlen környezet, az – bár manapság nem divat –, még többeknek fontos lehet. A fenti paradoxon-sor éppen erre utal, s mindeközben a fehér ruhás Názáreti kristály-kemény szavára: „Aki elveszti életét, megnyeri azt.”
Júliusban Erdő Péter bíboros, prímás, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nagykancellárja az egyetem Bölcsészettudományi Karán megalapította a Magyar Katolikus Kultúra Központot (MKKK). A központ feladata a magyar katolikus örökség ápolása, az erre vonatkozó kutatások összehangolása, konferenciák szervezése, források feltárása, az eredmények tudományos közzététele és népszerűsítése az irodalom- és művelődéstörténet területén.
Százesztendős lenne november 10-én. A győri székesegyház zeneszerző-karnagya volt, ő alapította az ottani Palestrina Kórust, teológusokat tanított az egyházi zenére.
Eléd bukkan kis hegyi kápolna fülkéjéből az őszben az áldott Boldogasszony szoboralakja. Szinte hallod az énekét, amikor rokonához sietett – halmokon át. A magyar táj több falujában utcai kapunk elé külön kispadot helyeztek: ha erre jön a Gyermekét hordozó Mária, legyen hová leülnie, hiszen hosszú az útja Erzsébethez… Elmondott üdvözlégyek, esti Angelus, hogy az agyagos utak, elhanyagolt udvarok is az élet hirdetőivé váljanak, üzenő fényekké!
Mintha lejárt lemez lenne, ha valaki manapság angyalokról beszél. Az erdélyi Diósi Dávid, a pap és tanár jegyzi meg, hogy az angyalokkal foglalkozó teológiával „keveset tud kezdeni az ember az internet, a robot-, chip- és géntechnika korában”.
