Dallam és misztérium

A csend helye ez a környezet a XI. kerületben, ahol él. Fák, felhők, erdős táj. Mint Erdélyben…
–Szeretem ezt a házat, hosszú évek munkájával épült minden. Szőlőssy András zeneszerző barátom hívására jöttem át Kolozsvárról. Először töprengtem, 1976-77-ben végül döntöttem. A románok természetesen rögtön kitiltottak Erdélyből.

A családban volt muzsikus?
– A nagyapám Seprődi János, a régi magyar zene emlékeinek jeles kutatója, népdalgyűjtő volt, ő írta meg a Kájoni-codex irodalom- és zenetörténet adalékai című munkát, de kiadott egyházi énekeskönyvet is, a kolozsvári református kollégium tanáraként szintén beírta nevét az aranykönyvbe. Korán felismerte Bartók Béla tehetségét, személyes kapcsolatban álltak. Édesanyám korrepetitorként dolgozott, Vásárhelyt halt meg. Jómagam is itt kezdtem zeneiskolába járni, ha ott nem találtak, Sepsiszentgyörgyön vagy a Gyimesben kereshettek. Bebarangoltam Erdélyt. Persze ez már később volt, amikor a zenei szakközépiskolába írattak. Gyakran megszakítottam a zenetanulást, mivel nem volt zongorám. Meglepett, amikor hallottam, hogy a dicsőszentmártoni születésű, majd világranglistás Ligeti György első avantgárd darabjait kávéházban írta. Akkor neki sem volt zongorája.

– Korán kezdte az „aktív” zenélést?
– Hétévesen, de a kottát nem ismertem. Afféle természet-zenész voltam, ceruzával a hangok nevét a fehér billentyűkre írtam. Aztán komponálgattam is, rettentő rossz darabokat. Mind eldobtam. Édesanyámban volt valami „szent őrület”, mint aki tudta, egyszer zeneszerző leszek. Tízéves koromban nagyszerű zenetanár vett kéz alá: Szász Károly. Kodály-módszerrel tanított, ami Marosvásárhelyt súlyos bűnnek számított. Trozner József a klasszikus összhangzattant ismertette meg velem. Az ő tanára Anton Bruckner növendéke volt.

– Aztán Kolozsvár következett…
– Zeneszerzésre először nem vettek fel, mivel ilyen kurzust akkor indítottak, amikor akartak. Így aztán meghúztam magam, egy évig karvezetőire jártam, majd azt befejezve, a diplomámat elfelejtettem kikérni. Végül a prágai tavasz kellett, hogy felvegyenek zeneszerzésre. Egy kicsit krimi ízű a történet: a tavasz híre Amerikáig terjedt, és ezzel megolvadt a jég Romániában is. Megállt egy fekete kocsi a házunk előtt, engem a Zeneakadémiára vitt. Ott közölték: kezdjem meg zeneszerzői tanulmányaimat…

– Többen voltak?
– Én egyedül, hat esztendeig. Megírtam a diplomamunkámat, a Kőmíves Kelemenné oratóriumot. A mai napig a fiókban van. Előadhatatlan.

– Mi volt az első sikeres műve?
– Harmadéves koromban egy hegedű szólószonáta, amelynek forrása Bartók művészete. Csak az akadémia elvégzése után kezdtem tájékozódni, merre forduljak. Az avantgárd végképp nem érdekelt, még etikai gondot is okozott: miféle irányzat az, amikor a zenei pódiumon többen vannak, mint a nézőtéren? Mielőtt Budapestre átjöttem, írtam egy kamarazenei darabot több hangszerre, amely ismertté vált külföldön is. Hívtak a londoni bemutatóra. Nem mentem. Amikor az indokát kérdezték, azt mondtam, nem igazán az én zeném. Ligetis. 1980-ban volt. Nem alakult ki az egyéni stílusom, négy évig hallgattam. 1982-83-ban azért írtam Pilinszky versére egy hatszólamú kórusművet, tudja, a Bárányról, aki felnyitja a könyvet. Az Introituszról van szó…

– Nagy lélegzetet kellet vennie, hogy meglelje a saját hangját?
– Nagyot. Bevallom, a schönbergi iskola számomra továbbra is járhatatlan. Riadt menekülés ez a XX. század hajójáról, ahol megbukott ideológiák romhalmazával találkozni. Az úgynevezett kortárs zene: túlmenedzselt. A maga értékéből nem tud megélni…

– Mit tart a dallamról?
– Igazi dallamot utoljára Schubert írt; élettani finomságokkal megírt stratégia ennek a korán elhunyt zseninek a művészete. Gondoljon csak az Ave Mariájára. Csúcsdarab. Sok síkban összetett kristályszerkezet, amit le kéne rajzolni. Van alaplüktetése, erre jön egy harmónia- és egy dallamszerkezet, ami nem szimmetrikus. Észre sem vesszük. Ezért mindig új, ha hallgatjuk… Schönbergék azt hitték, hogy technikával, számokkal minden ábrázolható, hogy a művészet gyár. Nagy kérdés: korunk művészetszemlélete fel tudja-e ébreszteni a schuberti finomságokat vagy nem?

– Hogyan került kapcsolatba a szakrális zenével?
– Olvastam egy kérdés-sort Isten és ember viszonyáról. Pilinszky ezt válaszolta: Isten és én? Talán Ő. Írtam tizenhárom misét. Eljutottam az élet-gondolatig, hogy a mise szövegein belül kell megtalálnom magát a művet. A második misémet örömömben írtam, a negyedik misém számomra a legkedvesebb. Déri Andrásnak köszönhetek sokat, a pasaréti ferences kórus dirigensének. 1987-től kér tőlem műveket. Legutóbb a nemrég elhangzott Te Deumomat is ők mutatták be a ferencesek nyolcszáz éves jubileumának ünnepén.

– Amelyben megcsendül a Boldogasszony Anyánk motívuma is: „Ne feledkezzél el…” De van adventi és karácsonyi oratóriuma is, és passiója. Mind csupa misztérium.
– A misztériumot én nem elvonatkoztatom: sajátságos játék, amely valamiként képes kifejezni a kimondhatatlant, drámai helyzetben. Ábrázol. Itt van a háromkirályok története a Bibliában. Valóságos kis buffó, mulatságos esemény: a rafinált Heródes mézes-mázos szavakkal kéri a bölcseket, térjenek vissza, ha meglelik a Gyermeket. Nem térnek vissza, messze elkerülik a királyt, aki mint szekus szólt hozzájuk, s aki aztán dühbe gurult.

– Emelkedett percekben, órákban ír zenét szent szövegekre?
– Igen. Ilyenkor más hangzatokat hallok. Mostanában azzal (is) foglalkozom, hogy karácsonyi oratóriumomat újra átgondoljam. Át akarom írni, hogy én is elégedett legyek vele! A szövegei „maguktól jönnek”, vagyis megkomponálják magukat, mint egy Weöres Sándor-vers. Tíz éve írtam, Baross Gábor kérésére. Nehezen indult, de aztán a Szent Család képe jelent meg előttem. Sok kiváló festő megörökítette. Említettem a háromkirályokat, zeneileg próbáltam „megfesteni” a pásztorokat is. Születés és Krisztus újra eljövetele; ez utóbbival záródik az oratórium. Az eddigi időtartama hatvan perc, ha előadják. Negyven percre tömörítem. Bizonyára meglesz a gyümölcse a keresésnek, amikor bizonyos zenei tényezőkből kiindulva egyszerre valami bekattan, ami még sosem volt. S akkor már tudni fogom: ez az, amit kerestem…

– Min dolgozik?
– Szent Pál Szeretethimnuszát foglalom hangokba. Gyönyörű feladat. Megpróbálok felújítani egy régi műfajt, a ricercarét (ami azt jelenti: újra megkeresni a témát), a címe is ez lesz.