Szikora Réka

„Minek ölre menni, kezdjetek szeretni”

Szerző:

Perczel-Forintos Dóra a házassági konfliktusokról – Keresztény körökben jellemzőnek mondható a házasságokban valamiféle konfliktuskerülés. Ennek hátterében az állhat, hogy ha a kapcsolatban nézeteltérés adódik, azt hajlamosak vagyunk úgy értékelni: „Valami gond van velünk.” Ezért – tévesen – azt gondoljuk, hogy a béke érdekében legjobb mielőbb túljutnunk a helyzeten, gyorsan megbocsájtanunk a másiknak, és nem megfogalmaznunk saját igényeinket. Számtalan elvárás él bennünk azzal kapcsolatban, hogy mit kell tennünk, ha feszültség támad a párkapcsolatunkban, s ezek a sémák eleve meghatározzák gondolatainkat és viselkedésünket. A kimondatlan problémák pedig – szakmai kifejezéssel élve – megbeszéletlenek maradnak, „betokozódnak”, és alattomosan mérgezik a kapcsolatot. A nehézségek elhallgatása azt a látszatot kelti, mintha nem is léteznének ellentétek, de valójában csak súlyosbítják a problémát. A jófajta konfliktuskezelésről, a férfi és nő közötti párbeszéd elengedhetetlen voltáról Perczel-Forintos Dóra klinikai pszichológussal, a SOTE Klinikai Pszichológiai Intézetének tanszékvezető docensével beszélgettünk.

Hétköznapi evangélium

Szerző:

Beszélgetés Mézes Zsolt evangélikus lelkésszel – „Isten nem evangélikus, református vagy katolikus, hanem mindenható. Minden hiteles világvallás út lehet az ember számára, de Európában a kereszténységen keresztül juthatunk Istenhez” – így fogalmaz Mézes Zsolt fiatal evangélikus lelkész, aki jelenleg lelkigondozói és mentálhigiénés feladatokat lát el, korábban pedig két évig szolgált az Evangélikus Egyetemi Lelkészségen. Fiatalokról és idősekről, emberi létünk nehézségeiről, a verbalitáson túli spiritualitásról és az Isten felé vezető útról beszélgettünk az ökumenikus imahét kapcsán.

Családmese

Szerző:

Soós Katalin története, avagy a nagymama patikája – „Az én nemzedékemnek leginkább a hős szovjet ifjúgárdistákat illett volna példaképül választania. Ezzel ellentétben bennem az erdélyi nagyanyám vált eszményivé: kitartó, sosem panaszkodó asszony volt, szálfa termete egy erdélyi fenyő képét juttatta eszembe. A legjellemzőbb tulajdonsága az volt, hogy minden helyzetben megtalálta az utat, amelyen újra el lehet indulni” – vallja nagyanyjáról a Londonban élő, ízes beszédű Soós Katalin. Nemrégiben novellát írt a szívós, kitartó asszony élettörténetéből, akinek sorsán keresztül bepillantást nyerhetünk a XX. századi erdélyi családok életébe.

Receptek nem csak háziasszonyoknak

Szerző:

Ünnepi beszélgetés Borbás Marcsival – Az ünnepek közti „fotelben ülős” estéken egy szakácskönyvet olvasgattam. Zöldséges felfújtak, lepények, hal- és húsételek színes-szagos leírásai sorakoztak benne a Kárpát-medencéből. A kötetet lapozgatva végre nem azt éreztem, hogy „á, én ezt úgysem tudom elkészíteni”, vagy hogy „erre nekem úgysincs időm”, hanem azt, hogy „van kedvem főzni”. Köszönhető ez annak is, hogy egyik-másik recept rövid bevezetője elkalauzolt egy régi parasztház konyhájába, a nagymama kredencének polcaira, vagy egy vidéki táj és család sajátos szokásvilágába. Borbás Marcsi – immár kétkötetes – Sűrűje című recepttárában nemcsak az ízek birodalmába enged betekintést, hanem felhívja a figyelmünket arra is: valóban nem mindegy, mi kerül az asztalunkra. Ám még ennél is fontosabb, hogy az ételeinket valódi közösségben fogyasszuk el, és „a család minden tagja nyugodtan és jókedvvel üljön le enni”. Ünnepi és hétköznapi menükről, a tudatos háziasszony ismérveiről beszélgettünk, és arról, milyen a valóban egészséges étel, amelynek egyáltalán nem kell feltétlenül divatosnak lennie.

Szeretetbe csomagolva – Beszélgetés Gryllus Vilmossal

Szerző:

Mikulás vagy Télapó? – hangzott el a kérdés az egyik fővárosi mozi termében. A választ ugyan magunk is kitalálhattuk volna, de helyettünk Gryllus Vilmos Kossuth-díjas zeneszerző és előadóművész mesélte el. „Történt egyszer, hogy egyik évben Mikulás vállára vetette a zsákját, amikor is egy nagyot nyilallott a háta, lerogyott, és ágynak esett. Fájós derékkal fekve épp azon töprengett: hogyan fogja elvinni a gyerekekhez az ajándékokat, ha meg se bírja emelni a nehéz puttonyt? Ekkor kopogtattak az ajtaján: Télapó érkezett a messzi északról, aki a hófelhőket fújja-rázza, fehér takaróval borítja be telente a földet. Nos, Télapó csodálkozva látta, hogy Mikulás az ágyat nyomja betegen decemberben, és jószívűen felajánlotta, hogy idén elviszi a gyerekeknek ő a csomagokat, ha kap megfelelő cím- és ajándéklistát. Így is történt, Télapó Mikulás felépüléséig évekig hordta a gyerekek cipőjébe az ajándékokat. De mi történt akkor, mikor Mikulás végre meggyógyult?” A kérdésre Gryllus Vilmos tovább meséli a választ gyerekműsorain – dalokkal, történetekkel, csellóval, furulyával, hegedűvel, angyalokkal, és nem utolsósorban, ahogy ő fogalmazza, mindezt „szeretetbe csomagolva” adja. Legelőször erről kérdeztem.

Add tovább! – Adventi gondolatok az ajándékainkról

Szerző:

Évről évre megtörténik velünk, hogy hetekig tartó fejtörést, egyeztetést, boltba rohangálást igényel, míg összeállítjuk, hogy mit vigyen az angyalkánk a karácsonyfa alá. Mert ajándék az kell – gondoljuk. (Meg persze sütemény, függönymosás, színtelen izzókészlet, háromra kisült hal, gyerekeknek betlehemes – és csak akkor jöhet a Lukács evangéliuma, meg a Fel nagy örömre…) Szóval az ajándék az az, ami kell: a gyerekeinknek azért, mert ők még kicsik. Az unokahúgoknak is, mert már tizenöt éve adunk. A szomszédasszonynak is, mert ő is adott. A kollégáknak is – ha lehet, valami házi készítésű finomság –, hogy lássák: remek háziasszonyok (is) vagyunk. Aztán hosszú listába fogunk, excel táblázatot készítünk arról, hogy mi mindent kell tennünk (és vennünk) még Jézus születése alkalmából.

Amikor a ruha teszi az embert

Szerző:

Interjú Illéssy Lenke öltözéktervezővel – Vonzó színek, előnyös szabásvonalak, magas gallérok, csipkebetétek és gyapjúcsodák fogadják Budán a Döbrentei utca stúdiójába lépő vendéget. Az egyedi kabátok, tunikák, kosztümök és esőkabátok a plázák tucattermékei helyett egy „friss magyar brand” részei, melyet egy fiatal designer, Illéssy Lenke hozott létre. Az ille-olla megalapítója eredetileg református lelkésznek készült, de az alkotás öröme egész életében vonzotta. A ruháit bevallása szerint olyan nőnek készíti, aki a hivatása mellett kiteljesedik a családjában is. „A nőnek, aki felpattan egy biciklire, de vezet autót is, ha kell, gyereket nevel, és szereti a munkáját is” – fogalmaz a művész. A fiatal alkotót két kisgyermeke, vállalkozótársa és egyben ikertestvére, illetve az általa megálmodott ruhák társaságában ruhatervezésről, divatról, családról és nem utolsósorban a Gondviselésről kérdeztem.