Szalontai István

Bókolt ma már a párjának?

Szerző:

Felkészülő

Néhány évvel ezelőtt felkeresett egy asszony, akinek a családja számos problémával küszködött a szenvedélybetegségtől a munkanélküliségen át a milliós közüzemi tartozásig. Bár a hölgyet igencsak megviselte a fennálló helyzet, sírni mindössze egyszer láttam: amikor elárulta, hogy férjétől az együtt töltött évtizedek alatt soha egyetlen bókot vagy dicsérő szót sem kapott. Egy pillanatra eltűnődtem: vajon hogyan alakult volna az életük, ha a férfi időnként megteszi ezt az apró gesztust?

„Eladó egy dollár!”

Szerző:

Felkészülő

Képzeljünk el egy árverést, ahol egy egydollárosra lehet licitálni. Kikiáltási ára egy cent. Minden a hagyományos módon történik, egy kivétellel: nemcsak a nyertesnek, hanem az utolsó előtti licitálónak is be kell fizetnie az általa utoljára felajánlott összeget. A nyertes megkapja a dollárt, a másik viszont nem kap semmit – csak fizet.

A fenti játékot és tapasztalatait Martin Shubik közgazdász tette közzé az 1970-es évek elején, hogy bemutassa, hogyan ragadhatunk bele egy teljesen ésszerűtlen versenyhelyzetbe. Shubik, miután társasági összejöveteleken számos alkalommal tesztelte a játékot, arra a meglepő eredményre jutott, hogy a licit általában nem áll meg egy dollárnál, sőt, a leütési ár a bankjegy értékének többszöröse is lehet.

Érdemes felnőni?

Szerző:

Felkészülő

 „Itthon vagyok itt e világban, / s már nem vagyok otthon az égben.” Így jellemzi Kosztolányi a felnőttkort Boldog, szomorú dal című versében. Költészetében a felnőtté válás végső soron egyet jelent a beszűküléssel, az elszürküléssel, a gyermek csodákra való fogékonyságának elvesztésével. Hasonló vélekedés olvasható Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című művében is: eszerint a „nagyok” (Rónay György fordításában: a fölnőttek) fő ismérve, hogy a valóban fontos kérdések helyett már csak a lényegtelen dolgok foglalkoztatják őket. E szerzők szerint tehát az emberi élet legteljesebb, legértékesebb szakasza a gyermekkor, amelyhez képest a felnőtt lét visszalépést jelent.

„Bezzeggyerekek”

Szerző:

Felkészülő

Mellékállásban egy kapcsolattartási ügyeleten dolgozom, ahol felbomlott családokban élő gyermekek ellenőrzött körülmények között találkozhatnak tőlük külön élő szülőjükkel vagy más hozzátartozójukkal. Szolgáltatásunkat elsősorban olyan családok veszik igénybe, ahol a gondozó szülő bizalma oly mértékben megrendült volt párjában, hogy már közös gyermeküket sem érzi biztonságban mellette.

Kenyérpirító és harmonika

Szerző:

Felkészülő

Legutóbbi írásomban arra próbáltam felhívni az olvasók figyelmét, hogy mindannyian kicsit másképp működünk, s különbségeinkre érdemes tudatosabban odafigyelnünk, hiszen ezzel számos családi (és egyéb) konfliktusnak elejét vehetjük. Ez alkalommal azokra a nemi különbségekre szeretnék összpontosítani, amelyek, ha nem tanuljuk meg észrevenni, illetve elfogadni őket, akár párkapcsolati nehézségeket is okozhatnak.

„A másik másképp működik…”

Szerző:

Felkészülő

Ha csak egyetlen dolgot mondhatnék a családi, illetve párkapcsolati problémákkal hozzánk fordulóknak, valószínűleg a címben idézett mondat lenne az. Arra a kérdésre, hogy miért olyan fontos ez az egyszerű, közhelyszámba menő gondolat, egy másik hétköznapi bölcsesség segítségével próbálom megadni a választ: „Mindenki magából indul ki.”

Beláthatatlan következmények

Szerző:

Felkészülő

Az egyik párunkkal már harmadik éve dolgozunk, ám tartós javulás a mai napig nem következett be náluk. A párkonzultációs folyamat általában nem tart ilyen hosszú ideig, esetükben azonban az átlagosnál mélyebb gyökerű, makacsabb párkapcsolati problémákról van szó.

Simogatások

Szerző:

Felkészülő

Pszichológus kolléganőm nyolc évvel ezelőtt azzal a kérdéssel fordult hozzám, lenne-e kedvem párkonzultációs üléseket vezetni vele. Érvelése logikusan hangzott: ha a kapcsolati nehézségekkel küzdő párt két ellenkező nemű pszichológus segíti, az kiegyensúlyozottabbá teheti a helyzetet, ráadásul két szakember a felmerülő problémákról is objektívebb képet alakíthat ki.