Simogatások

Az azóta eltelt időszak visszaigazolta számunkra a fenti várakozásokat, sőt azt is felfedeztük, hogy a kettőnk között zajló kommunikáció mintaként szolgálhat a párok számára. A párkapcsolati problémák jelentős része a felek közötti hibás kommunikációra vezethető vissza. Számomra a legmegdöbbentőbb tapasztalat az volt, hogy bizonyos családokban egyáltalán nincs kultúrája például a köszönetnyilvánításnak vagy a dicséretnek. Pedig a meleg, bensőséges családi légkör elsősorban az ilyen jellegű megnyilvánulásokon alapszik, valamint ezek azok a dolgok, amelyekkel pozitív irányú változásokat lehet elindítani. Ahhoz, hogy ezek fontosságát még inkább megértsük, érdemes egy kis szakmai kitérőt tennünk.

 Eric Berne kanadai származású pszichiáter szerint ahhoz, hogy valaki emberként tudjon létezni, rendszeres ingerekre van szüksége a környezetében élőktől. Az ingerlés legkisebb egységét Berne sztróknak nevezte el, ami bármi lehet, a köszönéstől a kacsintáson át egészen a pofonig. A pozitív sztrók szinonimájaként a magyar szakemberek a simogatás kifejezést használják. Ebbe a körbe tartozik tehát a másiknak címzett valamennyi pozitív szóbeli megnyilvánulás, de a tényleges fizikai simogatás is. Az egészséges személyiségfejlődéshez, valamint a lelki egészség fenntartásához megfelelő mennyiségű simogatás szükséges; ha az egyén ezt nem kapja meg, elkezdi az általában könnyebben elérhető negatív sztrókokat hajszolni, hiszen az ilyen ingerlés is kielégítőbb számára, mint a semmi.

Tapasztalataink szerint a családi problémák gyakran arra vezethetők vissza, hogy a maximalista családfő a jó teljesítményt természetes, magától értődő dolognak tartja, ugyanakkor folyamatosan szükségét érzi annak, hogy felhívja a figyelmet a környezetében élők mulasztásaira, hibáira. Ha ilyen személyiségű emberekkel találkozunk, azt szoktuk tőlük kérni, hogy kísérletképpen próbáljanak meg apró pozitív gesztusokat tenni családtagjaik felé, és figyeljék meg, mi történik. Ezzel a módszerrel a gyakorlatban is megtapasztalhatják, hogy a simogatás általában simogatást eredményez, és néha egy „köszönöm” vagy egy „bocsánat” is komoly változásokat indíthat el.

pszichológus, családgondozó

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .