Az evangéliumokban, Jézus nyilvános fellépésétől egészen a Golgotáig gyakran felhangzik ez a központi kérdés: Ki ez az ember? Kinek tartják az emberek – hallgatói, tanítványai – a Názáretből származó rabbit, aki tekintéllyel tanít, csodákat tesz, sőt, megváltoztatja a mózesi törvényt?
Általános szándék: Hogy a Közép- és Közel-Kelet keresztényei hitüket teljes szabadságban élhessék, és egyúttal a kiengesztelődés és a béke eszközei lehessenek. Megrázó helyzetképet tár elénk a statisztika. A VII. századi arab–moszlim hódítás előtt 95%-ban keresztények alkották a Földközi-tenger délkeleti partvidékeinek lakosságát; ma tizenkétmillióval nem érik el a 6%-ot, és számuk állandóan fogy.
Jegyzet Tóth Sándor új verskötetéről – A költő régebbi és új verseiből válogatott Csillagárnyék című kötetében (Szent István Társulat, 2009). Hozzácsatolta három szlovák költő verseiből készített műfordításait. Ami első olvasásra szembetűnik: számtalan, szokatlan szóösszetétele, gyakran kötőjellel összekapcsolt szavai.
A feltámadt Krisztus minden lelki hatalom birtokában küldetést ad az apostoloknak, hogy hirdessék minden népnek az örömhírt – azt, hogy Krisztusban örök életre hívattunk, és a megtért hívőket kereszteljék meg az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Homíliavázlat – Jézus azért jött, hogy életünk legyen, és minél bőségesebb legyen. Ő maga a Feltámadás és az Élet. Életforrás, kegyelemforrás: belőle kell merítenünk, hogy isteni életünk kibontakozzék. A szőlőtő és a szőlővesszők kapcsolatáról szóló jánosi hasonlat (pontosabban allegória) ragyogóan kifejezi a keresztény ember lelki életének titkát.
Húsvét vigíliáján, amikor leszáll az éj, szerte a világon a katolikus templomokban Krisztus feltámadását kezdik ünnepelni. A fényünnepség során, a tűzszentelés és a feltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertya előkészítése után következik a körmenet: a hívők meggyújtják gyertyáikat „Krisztus világosságáról”, majd felhangzik az Exultet, a húsvéti örömének.
Nagyböjtben fokozottabban Krisztus keresztje felé fordul figyelmünk és áhítatunk, mert a keresztben az üdvösség, Jézus keresztje által váltott meg bennünket. Mivel engedelmes lett a kereszthalálig, az Atya felmagasztalta és Úrrá tette (lásd Filippi levél 2. fejezet).
Húsz éve hunyt el Márai Sándor – A vándor, hazátlan emigráns magyar író csak a kommunizmus bukása után, 1990-ben kapta meg a posztumusz Kossuth-díjat. Akkor elkezdődött az életműsorozat hazai kiadása és hihetetlen sikere a külföldi fordításokkal.
