Schmidt Egon

Andrissal és Varga Tamás barátunkkal érkeztünk szeptember 8-án a pusztára. 

Közel lakom a Nagycsarnokhoz, oda járok vásárolni, és amíg végigmegyek a téren, a tarka virágokkal teli hosszú ágyásban gyönyörködöm, de látom a felette csapongó lepkéket is.

Valamikor július közepe előtt jártam a Budakeszi közelében húzódó Bodzás-ároknál, amikor a tányérokba rendeződött bogyók még zöldek voltak. Augusztus vége felé más években ezek a bogyók még feketén csillognak, szinte kínálják magukat a bokrokra érkező éhes madaraknak.

Valamikor májusban jártam utoljára az öreg hegyen, akkor madárdaltól volt hangos, most hosszú ideig egyetlen hangot sem hallottam.

Afrikai eredetű forró levegő telepedett az országra. Előbbre hozta az aratást, korábban színesedtek a gyümölcsök, és a vadgesztenyék már július közepén hullatni kezdték a leveleiket.

A Budakeszi határában húzódó, bokrokkal és lágyszárúakkal kísért Bodzás-árok régi ismerősöm, az ötvenes évek óta szerepel madarásznaplóm lapjain, különösen az augusztusi és szeptemberi időszakban.

Haraszthy László, Kállay György és Szentendrey Géza barátaimmal július 5-én kora reggel az Őrségbe, Kercaszomorra utaztunk, hogy meglátogassuk közös barátunkat, dr. Győri Jenőt, aki kollégám volt a Madártani Intézetben. Nyugdíjazása után költözött az Őrségbe feleségével, Etuval, azóta – ennek már sok éve – nem láttam.

Reggel a nagycsarnokba menet örvös galamb búgott valahol a tetőn a fejem felett. Az a környék, ahol lakom, ma már belvárosnak számít, alig van fa, mégis rendszeresen látom és hallom őket. De nem volt ez mindig így. Európa nyugati felén már régebben urbanizálódott ez a szép madár. Magam 1970-ben,