Az Őrségben

Hosszú az út, kereken háromszáz kilométer, de a sztrádán viszonylag gyorsan haladtunk. Amikor viszont letértünk róla, útépítés miatt két helyen is várakoznunk kellett. Útközben aranysárga napraforgótáblák mellett haladtunk el, seregélyek, örvös galambok repültek, Laci egy magasban keringő darázsölyvet vett észre. Az Őrségben a falvak közel esnek egymáshoz, szép, rendezett portákat láttam, nagyon sok fát, köztük egyre több tűlevelűt. Közel az úthoz gyönyörű haranglábak álltak. A villanyoszlopokon épült nagy gólyafészkekben már álltak a fiókák. Úgy tűnik, szerencsére nem esett bajuk a dió nagyságú jégdarabokkal érkező viharokban, amelyekről Jenő később mesélt.
Jenő és Etu mosolyogva vártak. A házuk felett és alatt is övék a terület gyümölcsfákkal, frissen kaszált réttel és a mellette húzódó erdőszéllel. Erre a napra a meteorológia harminc fok feletti meleget jósolt, de itt, az Őrségben, bár valóban hét ágra sütött a nap, inkább kellemes meleget éreztünk. A tornácon ülve beszélgettünk, felelevenedtek a már félig feledésbe merült régi élmények. Az erdőszélen barátka énekelt, egy hosszú farkú barázdabillegető a most rövid füvű rétre járt táplálékért. Leszállt, ide-oda futkosott, majd felkapott valamit, és elrepült valahová a ház mögé. Fiókái lehettek, mert többször is visszajött, és mindig teli csőrrel távozott. Később zöld küllő kiáltott az erdőben, majd Géza két nagy ragadozó madarat vett észre. Szaladtunk a távcsövekért, amelyek lencséjében két öreg fehérfarkú rétisas jelent meg.
A tornácon ebédeltünk. Egy kitűnő leves után Etu mindenféle finomságot, például rántott vargányaszeleteket tálalt elénk. Ezt egy már messziről illatozó mazsolás sütemény követte, amit én, mivel nem ehetek cukrosat, csak sóvárogva néztem. De a kísértésnek nehéz ellenállni, megkértem hát Gyurkát, vágjon legalább egy kis darabot, hogy megkóstolhassam. Nagyszerű úgy ebédelni, hogy közben barátka énekel és rétisa­sok keringenek az ember feje felett. Jenő mesélte, hogy sok gomba van a környéken, rendszeresen járnak gyűjteni. Nagy madárbarát, fészekodúkat helyez ki, és télen eteti a madarakat. A napraforgóra cinegék, zöldikék, csízek, meggyvágók járnak, de megjelent egy áttelelő erdei szürkebagoly is. Vékony csőrével nem tudja feltörni a napraforgót, ezért a többiek által elhullatott maradék között keresgélt. Kis sétát tettem a réten. Fehérlepkék repültek, de láttam egy szép gyöngyházlepkét is. A szomszéd épületben füsti fecskék fészkelnek, közülük jó néhányan szintén a rét felett kapkodták a rovarokat. Ez a szép őrségi kirándulás mind a négyünk számára emlékezetes marad.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..