A halaim sem szeretik a nagy meleget

Amikor augusztus 3-án a Farkasréten jártam, az utak és a sírok környéke már mindenütt tele volt a barnára színeződött, halott levelekkel. Elhallgatott a madárdal, már a fekete rigók sem énekelnek, és az örvös galambok is csak elvétve búgnak. Egyre több helyről jelentenek akár tömeges halpusztulást a gyorsan melegedő, oxigénszegény vizekben.
Akváriumi halaink között vannak olyan fajok, amelyek a meleg, 28-30 fokos vizet kedvelik, mint például a Délkelet-Ázsia iszapos aljzatú, sekély vizeiben és a rizsföldeken élő sziámi harcoshal, az elegáns vitorláshal vagy a nagyon szép gyöngy­gurámi. Pazar színeik csak egy kellőképpen fűtött akváriumban érvényesülnek igazán. Mások, így a nálam élő neonhalak, serpa­la­za­cok, fekete tetrák és a kis páncélosharcsa a jóval hűvösebb, 22-23 fokos vízben érzik jól magukat. Rövid időre elviselik ugyan a számukra kedvezőtlen változást, de látszik rajtuk, hogy nem tetszik nekik. A serpalazacok például korábban állandóan kergették egymást, szinte hancúroztak a vízben, most azonban keveset mozogtak, és sem ők, sem a neonhalak nem nyüzsögtek úgy etetéskor, mint egyébként. A hőség betört a lakásba is, és amikor a hőmérőt a vízbe dugtam, majd 28 fokot mutatott. Valamit sürgősen tenni kellett.
A nagy, 190 literes medence a szoba sarkában áll, a megvilágítást automata szabályozza. Reggel hétkor be, tizenegy órakor kikapcsol, aztán délután négy órakor újra világos lesz, este kilenckor pedig sötét. Megfigyeltem, hogy alig alszik ki délelőtt a világítás, a hirtelen félhomályban a halak nyomban az akvárium alsó harmadába, és ott főként a növények közé húzódnak, oda, ahol éjszakánként pihenni szoktak. A félhomály számukra talán már az este közeledtét jelenti. Ezekben az órákban kezdtem hűteni a vizet. Egy literes műanyag edénnyel kimertem az akvárium vizéből, aztán ugyanannyi hideg csapvízzel pótoltam, amit a kezemmel igyekeztem szétteríteni a vízréteg tetején, így a lent úszkáló halak csak fokozatosan érzékelték a víz hőmérsékletének csökkenését. Emellett az akvárium felhajtható teteje éjjel és nappal nyitva áll, ez is segít abban, hogy a víz a kívánt hőfokon maradjon. Nem számoltam, hogy naponta hányszor tettem meg az utat az akvárium és a fürdőszoba között, de megérte, mert a halaim újra vidáman úszkálnak, és megint forr a víz etetés idején. A négy serpalazac naphosszat kergetőzik, csapatban úsznak a valóban a neonfényeket idéző neonhalak, és látom a kis páncélosharcsát, amint a sziklák között, az aljzaton kutat táplálékmaradékok után.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .