Év eleje óta ismerjük a szentatya idei első nemzetközi útiprogramját. Március 23-ától 29-éig két országot keres fel: Mexikót és Kubát. Miért éppen ezt a két országot?
A legnépesebb latin-amerikai országban, Mexikóban a latin-amerikai országok függetlenné válásának kétszázadik évfordulóját kívánja megünnepelni. Látogatása tehát az egész földrésznek szól. Beszédeiben az egész földrész főpásztoraihoz és hívő népéhez fordul.
Nagyon együgyű kérdést olvastam az újságban: Való-e keresztény embernek a politika? Persze megértem, hogy nálunk ez a kérdés még felmerülhet, mert az idősebb nemzedékek a diktatúra évtizedeiben megszokhatták, hogy politizálni annyi, mint a marxista pártot és „népfrontot” támogatni. A fiatalabb nemzedékek pedig szinte semmiféle eligazítást sem kaptak tanulmányaik során arról, mi is a politika. Amit mégis tudnak róla, az kiábrándító számukra.
Vannak, akik csak egy idős ember megrögzött derűlátásának tulajdonítják a nyolcvankét esztendős Helmut Kohl megnyilatkozásait az európai együttműködés eredeti célkitűzései mellett. A közelmúltban ugyanis ilyen mondatokat olvashattak tőle a Bild olvasói: „Európa a jövőnk!” „Európának nincs alternatívája” – azaz nincs más út, mint az európai együttműködés. „Minden okunk megvan a derűlátásra.” A nyugalomba vonult politikus nyilván nem véletlenül nyilatkozott éppen e nagy példányszámú lapnak – hogy szava széles rétegeket elérjen.
Tudjuk, hogy a tudomány és a technika fejlődésével lépést tart a bűnözés világa, sőt, sokszor meg is előzi. A számítástechnika áldásai mellett is már régen megjelentek a bűnös visszaélések.
Szinte csak elismerő sajtója van. Elődei, Köhler és Wulff után mégis némi aggódó figyelem kíséri. Úgy tűnik, ma már – Dominique Strauss-Kahn „esetei” és Christian Wulff korrupciója után – indokolt ez az aggodalom.
A 407-ben elhunyt, antiochiai származású egyházatya, a kiváló tanító és szónok, Aranyszájú Szent János egy alkalommal így intette hallgatóit: „Kedvesem, ha tested gyengesége miatt nem tudod étlenül eltölteni a napot, senki nem hányja ezt szemedre, akinek esze van. Hiszen megértő és emberszerető Urunk van, aki nem követel tőlünk erőnket meghaladót. Az Úr mint gyermekei javáért aggódó jó atya kívánja tőlünk a böjt gyógyító erejét.”
Honnan vette a bátorságot Szanyi Tibor, az MSZP országgyűlési képviselője, hogy Rédly Elemér győr-szabadhegyi plébánost, pápai prelátust, kanonokot, a Győri Hittudományi Főiskola tanárát ország-világ előtt nemes egyszerűséggel „síbolós papnak” nevezze?
Hovatovább a rosszcsont gyerekeket is azzal fogják ijesztgetni, hogy Görögország sorsára jutnak, ha megnőnek. Október óta tárgyalnak az Európai Unióban a délkeleti állam újabb megsegítéséről, egy kétszázharmincmilliárd eurós mentőcsomagról. Érthető, hogy a legjobban terhelt Németország pénzügyminisztere egyezkedés közben idegesen feltette a kérdést: mi lesz, ha Görögország megint csak elnyeli ezt a pénzt is?
