Rosdy Pál

Születési évszámom (1932) mutatja, a csupa fiatalokból álló szerkesztőségünk mennyire fiatalít. Történész és levéltáros diplomát szereztem annak idején a budapesti egyetemen, a teológiához is konyítok valamit és nagyon érdekelnek a keresztény közösség hírei. Hosszú életem során a boldog családi otthonban felnövekvő gyermektől a politikai rabig sok minden voltam. Életem két meghatározó eseménye azonban az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint a II. vatikáni zsinat volt. Ezért is adok hálát Istennek, hogy megérhettem a rendszerváltozást és Ferenc pápát.

Afganisztán – az egyetlen templom országa

Szerző:

Afganisztánról 1979 óta szinte állandóan hallunk. Az Ázsia szívében található országot akkoriban éveken át sikertelenül akarta „felszabadítani” a szovjet hadsereg a gazdag ásványkincsek és kiaknázatlan olajmezők miatt. 2001. szeptember 11. után az ország az Amerikai Egyesült Államok szövetségeseivel együtt vette fel a harcot az al-Kaida terrorszervezethez húzó szélsőséges iszlám tálibok ellen, hosszú ideig éppoly kilátástalanul, mint egykor az angolok, aztán az oroszok. A közelmúltban megkezdődött a külföldi csapatok kivonása, és a nemrég lezajlott elnökválasztás reményt adott arra, hogy Afganisztán lassan elindulhat a gazdasági és társadalmi felemelkedés útján.

Legyen végre béke!

Szerző:

Világos szavak, meggyőző gesztusok – Ferenc pápa a Szentföldön

Ferenc pápa május 24. és 26. között VI. Pál  történelmi útjának ötvenedik évfordulóján zarándoklaton vett részt a Szentföldön.

Az első napon udvariassági látogatást tett a jordániai királyi palotában, ahol a király és felesége fogadták. Ferenc pápa megköszönte, hogy Jordánia nagylelkűen befogadja a palesztin, iraki és szíriai menekülteket, akik az immár túl régóta elhúzódó konfliktus elől menekülnek. A katolikus egyház lehetőségeihez mérten ki akarja venni a részét a menekültek és a rászorulók ellátásából, főként a jordániai karitászon keresztül. Sürgősen békés megoldást kell találni a szíriai válságra, ahogyan az izraeli–palesztin konfliktus igazságos rendezésére is – hangsúlyozta a pápa.

Ha nem lesztek olyanok…

Szerző:

Már a tekintélyes tanácsos, Nikodémus is feltette a kérdést: felnőtt fejjel hogyan legyen újra gyermek az ember? Talán gyerekessé kell válnunk? Valóban ezt kívánná tőlünk Jézus, amikor azt mondja: „ha Isten országát nem fogadja valaki úgy, mint egy gyermek, nem megy be oda”?

Vagy inkább egy nagypapa türelmével, elnéző szeretetével ítéli meg az Úr „gyermekeit”? A családunkban már Julcsi, a legkisebb is tudja, hogy ha visítva követel magának valamit, azzal nemcsak elérheti a célját, de az egész család figyelmét is magára vonja.

Az egyházi média spiritualitása

Szerző:

Tömegtájékoztatási eszközök? A médiumok nem csupán tájékoztatnak, hanem tanítanak, szórakoztatnak, alakítanak is minket. Eszközök volnának? Hiszen legtöbb embertársunkon uralkodnak. És ma, amikor már a tömegközlekedés is közösségi közlekedéssé finomult, szeretnénk hinni, hogy műsoraink, cikkeink nem tömegemberekké alacsonyítanak, inkább az emberi közösséget építik.

Ismét választunk

Szerző:

Nagy a kísértés, hogy ne törődjünk vele. Hiszen annyit hallunk évek óta a „brüsszeli bürokratákról”, akik az Alaptörvényünktől kezdve a pálinkafőzésig sok mindenbe szeretnek belekötni. Szükségünk van nekünk erre a sok vitára?

Nem nekünk kell vitáznunk. Szavazatunkkal olyanokat kell az Európai Parlamentbe küldenünk, akik értenek ahhoz, hogyan képviseljék hazánk érdekeit. Az ötvenes évek óta, amikor mi még nem is álmodhattunk arról, hogy egyszer az Európai Unióhoz csatlakozhatunk, a nyugati tagállamok már „kivitatkoztak” a maguk számára egy olyan életszínvonalat, amelyet egyedül nem tudtak volna elérni. Nem maradhatunk le végképp…

Afrika

Szerző:

Bissau-Guinea szegény népe

Elnökválasztást tartottak Bissau- Guineában, az utóbbi hónapokban a magyar belpolitikában is sokszor emlegetett kis nyugat-afrikai államban. Az esemény azonban mégsem ad sok reményt a békés, demokratikus fejlődésre. A országban a hadsereg négyszer hajtott végre puccsot azóta, hogy az egykori portugál gyarmat 1974-ben elnyerte függetlenségét. A katonaság legutóbb 2012-ben ragadta magához a hatalmat. Az utóbbi években a katonai vezetők bekapcsolódtak a nemzetközi drogkereskedelembe. Az ország gazdasága elmaradott, a jogállamiság feltételei hiányoznak. A vadkapitalista tőke és az illegális vagyonmentők igyekeznek a maguk hasznára fordítani ezt a helyzetet.

A nemzetközi segélyekből élő, 1,6 milliós lélekszámú, rendkívül szegény lakosság fele muzulmán vallású. A mintegy százhúszezer főnyi katolikus a teljes lakosság 9,23 százalékát teszi ki. Megfigyelők szerint az elnökválasztás szerencsés esetben is csupán az első lépést jelentheti egy hosszú békefolyamatban, amelynek célja a demokratikus jogállam megteremtése.

Legyen vége a vérontásnak!

Szerző:

Ukrajna

 

Az egyre mélyülő ukrán válsággal kapcsolatban világszerte látják, mennyi hatalmi érdek, korrupció, történelmi és gazdasági ellentét vezetett a vérontáshoz és erőszakhoz. Az önpusztító és külföldről is támogatott harc azonban biztosan nem old meg semmit, csak a békés tárgyalás, a párbeszéd segíthet.

 

Jól tudja ezt Ferenc pápa, aki húsvéti üzenetében így imádkozott Ukrajnáért: „Kérünk, Urunk, világosítsd meg és ösztönözd mindazokat a kezdeményezéseket, amelyek békét vihetnek Ukrajnába, hogy a nemzetközi közösség támogatásával valamennyi érdekelt fél tegyen meg minden erőfeszítést az erőszak megakadályozására, és az egység, a párbeszéd szellemében építse az ország jövőjét!”

Akácos út

Szerző:

Kártékony, idegen faj volna az akácfa, mely kitűnő tűzifa, iparosaink kiváló nyersanyaga, és amelynek virágjából finom mézet készítenek a szorgos méhek? Talán a jövőben már nem is nótázhatunk az „akácos útról”?

 

Sajnos szép számmal vannak olyanok, akik meggondolatlanul nem az akácfa, hanem az Európai Unió kártékonyságát szajkózzák. Elfelejtik, hogy az Unió kontinentális méretekben gondolkozik, a helyi, nemzeti érdekek védelme és érvényesítése a tagállamok felelőseinek dolga.