Petrőczi Éva

Zalaegerszeget – teljesen igazságtalanul és méltánytalanul – sokan tekintik kis országunk egyik „szegének”, a fősodortól távoli csücskének.

Ennek a vibrálóan változatos, drámai, ugyanakkor mély emberismeretről tanúskodó életrajzi regénynek a szerzője egy film- és zenebarát, angol írói név alatt rejtőző német írónő, akinek édesanyja ismert manöken volt, ő maga pedig valóságos illattörténész, és természetesen egyike a Chanel No 5 mindmáig számtalan rajongójának.

Most, amikor ezt a könyvismertetést írom, június 20-án éppen száz esztendeje annak, hogy a magyar festőóriás, a látomások embere, a kései pályakezdő, a patikusból lett művész, Csontváry Kosztka Tivadar búcsút mondott a földi világnak, nyomorban, és kevés híján végleg elfeledve.

Méltóbb bevezetése vagy éppen lezárása nem is lehetett volna a hetvenkilenc esztendős Tom Jones június 22-ei, Papp László sportarénabéli koncertjének, mint ez a vaskosságában is röpítő erejű önéletrajzi kötet. (A győrivel együtt ez volt a negyedik magyarországi fellépése a Walesből Los Angelesbe és Las Vegasba került világhírű énekesnek.)

Lélegzetelállító krónikát tett közkinccsé a Jaffa Kiadó, amikor közreadta a Nyusziék címmel megjelent, méltán nagy sikerű Szabó Magda-napló férji-férfiúi ikerpárját. A két kötet olyan szoros összetartozást mutat, mint egy szárnyas oltár egymást kiegészítő képei.

Amíg elmerültem a Jolsvai Júlia által szerkesztett, Tasi Géza és V. Detre Zsuzsa áldozatos, szeretetteljes és igényes közreműködésével összeállított újabb posztumusz Szabó Magda-kötet gazdag és változatos anyagában, véletlenül rábukkantam egy olyan metaforára, amely e hagyatékból feltámasztott szövegek közös jellemzője.

Dávid Norbert festményei alá

Nem vagyok sem sztár, sem sztáréletrajz-rajongó, Dave Itzkoff hatalmas munkája, egyszerre monografikus alaposságú és hiteles, érzelmességében sem érzelgős Robin Williams-életrajza előtt azonban fejet hajtok.