Anyai szeretet norvég módra

Hosszú anyai és nagymamai pályafutásom során kevés olyan gyermeknevelési (és egyben „családfejlesztési”) kézikönyvet olvastam, mint Hedvig Montgomery norvég pszichológusét, terapeutáét és három gyermek édesanyjáét.

A szobortalpról leemeltek regénye

Lélegzetelállító carousel-, azaz körhintamenethez hasonlítható utazásra hívja meg olvasóit a magyar reformkor világába Jolsvai András író, újságíró, a Magvető kiadó egykori szerkesztője és még egykoribb irodalomtörténész-palánta, aki kis híján az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa lett.

Barátságok emlékműve

Most, amikor Tarján Tamással közös, kedvenc szűkebb hazánkban, a Belső-Ferencváros egyik kis utcájában rovogatom ezeket a sorokat, éppen negyven esztendeje annak, hogy 1979 nyarán a Tokaji Írótáborban egy életre szóló vagy azon is túlmutató barátságot kötöttem vele.

Betűk és számok Esztere

Bíró Eszter nagy ívű, de mindig gyermekien szivárványos pályafutását azóta kísérem figyelemmel, amióta egy vacogató nyári estén, a Petőfi Irodalmi Múzeum kertjében először láthattam őt élő adásban remekelni, a Jávori Ferenc nevével fémjelzett

Losonc mély gyökerű Ibolyája

Az Animus Kiadó Sorskönyvek sorozatát nagyra becsülöm, de talán egyetlen sorskrónikájuk sem rázott meg annyira, mint a négy koncentrációs tábor poklából kiszabadult, 1922-ben Stern Rózsa Ibolyaként, Losonc városkájában született idős hölgy emlékei. Aki a háború után szlovák férje, Juraj Fischer, Dunkerque egyik hőse oldalán boldog, szerelmes és hosszú házasságban élhetett, s az irgalmatlan és ostoba Mengele-kísérletek ellenére két leánygyermek anyjaként mondhatott nemet a pusztítás és a pusztulás tébolyára.

Végtelen dallam

Az ismét Jolsvai Júlia példásan igényes válogatásában és összeállításában megjelent, immáron huszonkilencedik Szabó Magda-életműsorozat-kötetet bemutató írásomnak nem egyhamar találtam igazán pontos és jellemző címet. Végül eszembe jutott egy nevezetes zenetörténeti fogalom, Richard Wagner „unendliche Melodie”, azaz „végtelen dallam” elmélete.