Hosszú anyai és nagymamai pályafutásom során kevés olyan gyermeknevelési (és egyben „családfejlesztési”) kézikönyvet olvastam, mint Hedvig Montgomery norvég pszichológusét, terapeutáét és három gyermek édesanyjáét.
Lélegzetelállító carousel-, azaz körhintamenethez hasonlítható utazásra hívja meg olvasóit a magyar reformkor világába Jolsvai András író, újságíró, a Magvető kiadó egykori szerkesztője és még egykoribb irodalomtörténész-palánta, aki kis híján az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa lett.
Aki egy kicsit is otthonos Albert Zsuzsa halkszavúságában is nagyon sokszínű és szeretni való, sőt gyógyító világában, az tudja, hogy ő egész életében a hűség asszonyembere volt, s mindmáig az.
Most, amikor Tarján Tamással közös, kedvenc szűkebb hazánkban, a Belső-Ferencváros egyik kis utcájában rovogatom ezeket a sorokat, éppen negyven esztendeje annak, hogy 1979 nyarán a Tokaji Írótáborban egy életre szóló vagy azon is túlmutató barátságot kötöttem vele.
Bíró Eszter nagy ívű, de mindig gyermekien szivárványos pályafutását azóta kísérem figyelemmel, amióta egy vacogató nyári estén, a Petőfi Irodalmi Múzeum kertjében először láthattam őt élő adásban remekelni, a Jávori Ferenc nevével fémjelzett
Az Animus Kiadó Sorskönyvek sorozatát nagyra becsülöm, de talán egyetlen sorskrónikájuk sem rázott meg annyira, mint a négy koncentrációs tábor poklából kiszabadult, 1922-ben Stern Rózsa Ibolyaként, Losonc városkájában született idős hölgy emlékei. Aki a háború után szlovák férje, Juraj Fischer, Dunkerque egyik hőse oldalán boldog, szerelmes és hosszú házasságban élhetett, s az irgalmatlan és ostoba Mengele-kísérletek ellenére két leánygyermek anyjaként mondhatott nemet a pusztítás és a pusztulás tébolyára.
Az ismét Jolsvai Júlia példásan igényes válogatásában és összeállításában megjelent, immáron huszonkilencedik Szabó Magda-életműsorozat-kötetet bemutató írásomnak nem egyhamar találtam igazán pontos és jellemző címet. Végül eszembe jutott egy nevezetes zenetörténeti fogalom, Richard Wagner „unendliche Melodie”, azaz „végtelen dallam” elmélete.
