Pallós Tamás

Jókai Anna nyolcvanéves

Barátai, pályatársai, tisztelői köszöntötték Jókai Annát nyolcvanadik születésnapja alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Erdő Péter bíboros is méltatta az alkotót. „Azt hiszem, hogy az a nagy az írókban, költőkben, hogy saját gazdagságukat, színeiket, felismeréseiket tovább tudják adni” – fogalmazott az MKPK elnöke, majd hozzátette: „A magyar kultúra hálás lehet, amiért olyan írót kapott, mint Jókai Anna.”

Évfordulók nyomában Sára Sándorral

Húsz éve, 1992. december 24-én kezdte meg adását a Duna Televízió. Az intézmény küldetését mások mellett Sára Sándor fogalmazta meg, aki 1993-tól hét éven át e médium elnöke volt. Az operatőr-rendezővel Krónika című, újra műsorra tűzött legendás dokumentumfilm-sorozata kapcsán beszélgettem. Először azonban a Faludi Ferenc Akadémia – közelmúltban lezajlott, a hűség témájával meghirdetett – filmszemléjéről kérdeztem, amelynek zsűrielnöke volt.

– Kíváncsian mentem el. Szívesen tettem eleget a felkérésnek, szeretek dokumentumfilmeket nézni. Kedvelem a fiatalok munkáit, mert az ember a legtöbb esetben tanul belőlük. A mezőny elég kiegyenlített volt olyan értelemben, hogy nem voltak igazán kiemelkedő filmek, viszont az átlagszínvonal nagyon jó volt. Mindig elcsodálkozom azon, és jó érzéssel tölt el, hogy a fiatalok szeretnek filmet készíteni. Fontos, hogy az új generáció átvegye a stafétabotot. – Milyen lehetőségei vannak ma egy dokumentumfilmesnek?

Könyvespolcra

„Gyakran tapasztalhatjuk, hogy egy életerős és mély szellem mindig új alakokban és átváltozásokban szólal meg, és igyekszik kifejezni önmagát; így nyilvánult meg például az idők mindenkori jellegének megfelelően sokféle alakban Krisztus szelleme. Nem szólalt-e meg költők, látnokok és nagy zenészek által a korokban, amikor a tanítás és a prédikálás elapadt és elerőtlenedett? És azokban az időkben, melyekben az egyház a legmélyebbre süllyedt a bűnökben és az összeomlás szélén állt, új erővel festők, építőmesterek és kőfaragók szólaltatták meg!” Hermann Hesse ifjúkori – Giotto di Bondone freskói által ihletett, 1904-ben kiadott – Assisi Ferenc című regényes esszéjében Ferenc személyén keresztül ezt a jelenséget, embertípust vizsgálja. A bölcset, a művészt, a szentet, a nagy álmodót, a hős lelket; azokat, akik „a földi életet az örökkévaló és állandó példázatának tekintették, és hő vágyakozással és rendíthetetlen szenvedéllyel arra törekedtek, hogy egyesítsék szívükben a mennyet és a földet, és a földi és halandó létet az örök élet izzásával táplálják”.

Boros Attila festőművész Isten igájáról

„Az igazi műalkotások egyensúlyba hozzák az emberi akaratot a természet törvényeivel, így a véletlen látszatának elfogadásával. A néző felfedezheti benne a művész és a Teremtő szándékát is, és a kettő egyensúlyának törékenysége mutatja meg azt az állapotot, ahová boldog pillanataiban az ember eljut. A jó kép rádöbbent nagyságunkra és kicsinységünkre, büszkévé tesz emberi mivoltunkra, de feladatot is ad azzal kapcsolatban. A kép olyan hazugság, amelyben felfedezhetjük az élet igazságát, de az élettel ellentétben, ahol mindig utólag derül fény a törvényszerűségekre, itt azonnal megláthatjuk őket” – olvasom Boros Attila honlapján. Művészetéről, próbatételekről, hitről és családról beszélgettünk.

– Tizennyolc éves voltam, még a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába jártam, amikor készítettem pár vallási témájú grafikát, rézkarcot, amelyek már nem a stúdium részei voltak. Bevittem őket az Új Ember szerkesztőségébe azzal, hogy tudnák-e használni. A Szent Jeromos-képemet azonnal megvették; nekem pedig nagyon jól jött egy kis zsebpénz. Festészettel csak később kezdtem foglalkozni. A festőkkel szemben talán annyi volt az előnyöm, hogy a rajztudásom biztosabb alapokon nyugszik. Ez egyfajta aranytartalék, biztos pont lett, amire támaszkodhatok.

Virtuális barangolás Marcellus Mihály Római Birodalmában

„…a római kort kutatom, annak is elsősorban a hazai, pannon rejtelmeit, melyek könyvek lapjain éledhetnek meg. Egy olyan korról mesélhetek Önöknek, mely erősen rányomta bélyegét hazánk történelmére is, és e bélyeg, akár tetszik, akár nem, rajta maradt ezen a vidéken. Elfelejthettük az ősök titkait, a múlt örökségét, mégis úgy érzem, Róma hatása itt maradt köztünk, még annak ellenére is, hogy csak később érkező népek ültek országot ezen a területen. Hiszem, hogy génjeinkben nemcsak a középkor magyarsága lakozik, hanem a korábbi korok népei is, szokásaink pedig a honfoglalás előtti világról is árulkodnak” – írja A veterán című regényének előszavában Marcellus Mihály, aki tavaly indult Pannonia Romanum sorozatában tölti meg élettel Aquincum, illetve a tartomány többségében „alaprajzszerűen” megmaradt-feltárt városait és vadvidékét. A Michael Mansfield álnéven is alkotó, idén ötvenéves szerzőt először a Római Birodalomban játszódó „regényfolyamának” készülő harmadik kötetéről kérdeztem…

– Most éppen Marcus Aureliusról és a markomann háborúkról írok egy nagyregényt; de Marcus csak az egyik főhőse a könyvnek. Megjegyzem, csodálatos a téma, hiszen Pannoniát és egyben a Római Birodalmat is alapjában megrázó háborúról, ugyanakkor a lélek vívódásáról is szól. Marcus finom, intellektuális lény, aki örökbe fogadó nagyapja, Hadrianus és nevelőapja, Antoninus Pius békés uralma után trónra kerülve maga is úgy hiszi, hasonló humanista uralkodói esztendőket tudhat magáénak. De mintha a sors esküdött volna ellene, trónra lépésének pillanatától lázadások és háborúk rendítik meg az Imperiumot. Ennek a harcászathoz nem sokat értő, beteges embernek, aki inkább a szívével kormányozná a világot, mintsem a légióival, meg kell küzdenie önmagával is, hogy meg tudja menteni a birodalmat. A regény elmeséli az olvasóknak Marcus nehézségeit, amelyek nemcsak a politika arénájából támadhatnak rá, hanem akár saját családjából is. Igyekeztem alaposan beleásni magam a II. század végének történéseibe, és néhány érdekességet találtam az uralkodói család életéből, melyekkel válaszokat próbáltam megfogalmazni a mai napig lezáratlan történelmi kérdésekre (például: miért ütött el jellemében annyira Marcustól Commodus, az utódja?). Tehát készülő könyvem hiteles történelmi eseményeket dolgoz fel, létező személyeket sorakoztat a lapokra, ugyanakkor igyekszem a fantáziát is segítségül hívni, mellyel színesebbé tehetem a regény meséjét.